Haiku versek az őszről

Nyárutó édes
illata tovaszáll, mint
megkésett levél.

Hajnali vándor
szomorú - őszi csendben
leveleket hord

lehelet vagyok -
tétova mozdulat egy
fázós reggelen

októberre jár
megfáradt testben a nyár
elöregedett

kockás takaró
terasz gőzölgő tea
őszi hangulat

földút sarában
holdfény loccsanva terül
- hömpölyög az ősz -

nyárfa levele
pereg halk neszezéssel
sápadt őszi nap

Lassú táncot jár
az esti lámpa fénye,
az utca üres...

implicit színek
ősz belső udvarába(n)
napsugár rekedt

A természet is
búcsúzik, aludni vágy,
rőt avar az ágy...

Hallottam az ősz
lépteit: leveleket
tépett, festett is...

Most puha színes
szőnyegén járva újra
elhalkul a táj.

őszidő aszal -
árnyalatvarázslatán
elbarnul zöldünk

Elmúlás helyett
másodvirágzásnak is
élhetjük az őszt.

Ősz lombja suttog
elmúlást. De úgy érzem,
nem ő, én múlok...

fázós didergős
ősz falusi piacon
kabátot keres

harangszó után
végtelen könnyed csönd ül
az őszi tájra

Sárga rózsámon
tücsökzenész hangolja
víg hegedűjét...

színekkel játszik
őszi lombok közti fény
lelkünk húrjain

repülésélmény -
megismételhetetlen
milliárdnyi MOST

Ma megágyazott
vörös levéllepellel
az őszi alkony.

mosolyog az ősz
a lehulló levelek
színes szőnyegén

Rozsdamarta fa
napfénnyel kenegetve
sem zöldül ki már.

elcsendesedett
őszi kert nyugodni tér
kapuját zárom

színes nyakéket
fűz az ősz vörös okker
zöld levelekből

Csendesebb a kert,
a hajnal nem csicsereg
már szerelmesen.

te vén bohém ősz
mily áhítattal pingálsz
- én kedvenc festőm

Reccsen a csendben
levelek lehullt teste.
Cipőm őszt tapos.

levélre hull pitty -
felnézek - arcomon patty
- pocsolyán pa-latty

milyen a halál
megláthatod, ha csendben
lépsz az avaron

vetett árnyék a
ló nyakán rajzos levél
őszi nap festi

mint májá fátyla
oly finom függönyt sző a
fák köré az ősz

Betoppant az ősz.
Aranysárga bőséggel
kényeztet minket.

Betonon koppan
a sárga. Felkapja a
szél. Őszbe mártja.

Ablakon koppant
Gyémánt - szilánkosra tört
egy őszi könnycsepp

Vörös tűzsárkány
kanyarog le az őszi
dombok lankáin.