Haiku versek az őszről

cinkenaptárban
emberszerető hetek
maghullató ősz

az alma édes
zamata őszi ének
színes dallama

Mogyoróbokrom
szélfútta ágain most
csíz egyensúlyoz...

őszpalettáról
illanó hajnalpárát
fest a Teremtő

aranyősz csókol
hamvas szilvaszemeket
beleremegek

méz sárga levél
rum barna levélre hull
őszi szerelem

napnyugta fest az
égre s az őszi rétre
tizian vöröst

hűvös éjszaka
belesápadt az erdő
sárga levél hull

Tűznyelőként jön
az ősz, s nyár vad kohóját
kis lángra teszi.

Ősz gondjaira
bízta a Nyár utolsó
forró napjait

ezermintás ősz
jöjj és fess szépre mindent
- erdőt, kerteket

Mályvavirágok
tarka szőlőfürtök közt
hirdetik az őszt.

Színpompás őszi
ruháját felvette már
a hortenzia.

Forró dróton jött
üzenet: késik az Ősz,
csak semmi pánik.

Ősz suttog már a
nyári éjben, szelíden
öltöztetni kezd.

Reggelente már
az ősz illata ébreszt,
későn kel a nyár.

nem forog tovább -
megbarnult reménykör a
jövőnek bólint

Ősz szele suttog,
napraforgóanyókák
görnyedve állnak.

Koszorút fonnak
ősz hajamba búcsúzó
nyári virágok.

Holdharmat reszket
falevelek rőt testén
- nehezül, s lehull -

Lelki rokonom
a hervadó őszi lomb,
búsan bólogat.

A nyárból lopott
testeden, izzó őszi
nyugalom leszek.

Ti áldott lombok-
színes fátylaitokban
ősz tündérei!

Színes fátyolban
mond boldogító igent
lelkemnek az ősz.

Sír az őszi szél
fennen ring egy falevél
lassan földet ér.

Könnyű szellő jött:
halk sóhajjal vált el a
levél ágától.

rőt hajnallal jön
dideregve s párát fúj
morcosan az ősz

Mikor már a zöld
nem ragyog olyan fénnyel
kopogtat az ősz.

pocsolyában Hold
fénye reszket aláhullt
levél neszétől

Fák lomha lombja,
avarszínű köntöst ölt.
Hűs őszbe zizzen.

hiába volt nyár
hűvös a tekinteted
ősz lett hirtelen

tavasz közeleg
de borongós őszt érez
bánatos lelkem

Különös hangot,
Kegyetlen dallamot hall
Az őszi szellő.

Kopaszodó fák
Szép színes levélhattyúk
Úsznak a tóban

Most az ősz kaszál
Levélkéve kötegek
Kazla terül el

kopár fák alatt
nyirkos őszi reggelen
megannyi emlék