Haiku versek az őszről

avarba rejti
levélérmék aranyát
mélyülő őszcsend

Ködcsókot lehelt
őszhajnal a tájra - fák
fázva ébrednek.

sárguló lombok
tétova csendjén billeg
az elengedés

minden pad foglalt
a fáradt levelek még
egyszer napoznak

tejopál fénytől
nehezül reggel a táj
lassú méz cseppen

Hajnal masszíroz
Deres fűszálak közé
Hűvös illatot.

rózsatövekre
könnyű takarót terít
mint éjjel anyánk

őszi alkonyok
nedves avar illata
elhaló csendben

Természet vásznán
színesre festve a táj,
csíp a napsugár.

színes lombok közt
megbújva szélcsengőjén
játszik ősztündér

Lágy fény csordogál
a sziklás domboldalon
ősz ecsetért nyúl

zöldelő fákon
szél simul - dorombolva
legyint az őszre

ködfoltos kertben
lehajtott fejjel várnak
valami jelre

Túlérett csendben
Ősszé sárgult napsugár
Almákat aszal.

Szaladgáló szél
lombhacukát fosztogat,
tar ágra köd ül.

Hajnalkor ékül
csillogó harmatgyöngysor
bágyadt ősz nyakán.

Vöröses fényben
Égerlevelek alá
Csendesül az est.

hangfestő nyelvek
cserfes lombokon zsongó
arany dallamok

Új idő jött el,
az ősz lombokat színez
s radíroz köddel.

madár sem reppen
már az őszbe forduló
lombok csendjéhez

kabátjának sok
zsebéből éléskamrát
készített az ősz

Barokk színekben
Őszi túldíszítettség
Pihen ágakon.

tolvaj ősz lombok
zöld fátylát bontja pompás
bíbor palástban

bíbor ég alján
pattogó tűzszekerek
nyomán jár a szél

Fanyar illatok
halkan hulló bánatot
lopnak szívembe.

lombokra karcolt
szél szalad az ágak közt
levél íródik

megfáradt levél
lelke zizzen a szélbe
morzsolt őszidő

Apró gyöngyökké
Deresedik az idő
Szalmaszálakon.

szépül az erdő
őshonos palettára
fest a teremtő

Hamvas takaró
fejem felett - alattam
avarderékalj.

esőtől ázott
fényes macskaköveken
imbolyog az ősz

egy szélsuhancot
előre küldött az ősz
lombokkal játszik

nem temeti el
a bús emléket az ősz
tudásra érlel

nem fukarkodik
öreg tölgy földre hinti
sárga aranyát

Szélfútta tölgyek
Göcsörtös kérge alá
Bújik el a nyár.

Kopaszodó fák
karcolják az őszi nap
fáradt alkonyát.