Haiku versek az őszről

Macska napozik
szikrázó verőfényen,
dorombol az ősz.

csenddé vált színek
ízekké érő idő
fűszálak között

valamit súgott
az ősz egy falevélnek
pirulva lehullt

Tölgyfa lombjában
makkok szövik tervüket,
őszi bál készül.

Sárga falevél
megáll a levegőben -
múló pillanat.

hangtalan hajnal
harmatszőnyegére ült
- őszi ködtitok

a pajkos szellő
napokig vetkőzteti
az öreg tölgyet

Sáros bakancsban
kullog ázottan az ősz:
elszaladt a nyár.

rozsdálló tűvel
az avartakaróra
sormintát fércel

őszi hajnalon
kis páragomolyokat
szuszog egy felhő

Napfényfogatán
gyeplőt ránt a szelíd ősz,
verőfény lassít.

Ihletekért sír,
duruzsol az őszi szél...
költőket remél.

Az ősz varázsa
színesre festi szívünk
színtelen vásznát.

lassan dér csípi
álmaim szívformájú
lyukas levelét

Szélfútta gallyak
Göndör levelei közt
Dzsesszt játszik az ősz.

Hűvös hajnalon
napsugár őszi pasztelt
áraszt avaron.

vad paripáján
délcegen vágtat az ősz,
nyarakon gázol

Fátyolnyi ködben
harsányrőt lombok között
búcsúzik a nyár.

Zömök kapura
Rozsdásodik az alkony.
Mellé levél hull.

diófaág közt
fény oson - észrevétlen
elbiceg a nyár.

Kis levélneszek
Aranyszín sóhaja száll -
Őszi szépia.

ezüstös ködben
búcsúlevelek hullnak
mind olvasatlan

őszi esteken
ködkaréjban melegszik
a didergő táj

lépteink nyomán
zizegve súgnak össze
fáradt levelek

belül is őszül
sejtszinten dérvirágok
ezrei nőnek

őszi akvarell -
lehulló levelek közt
szitál az eső

nyári pázsiton
illetlenül lépdel az
ősz, sáros lábbal

a kerti csendben
beteljesült álmaim
festik most az őszt

nyári emlékek
avarban préselődnek
lábnyomaimban

ritkuló berek
tépett levélmintáján
ásít az idő

tegnap nyakamba
csípett az esti szellő
ősznek fullánkja

aszott szőlőszem
nyári édes emlékek
közt mazsolázik

őszök széltűje
lombok színfoltját varrja
avarpokrócra

ódon szavakkal
száz meg száz levélemlék
suttog az ősznek

páracsendeken
könnyedén egyensúlyoz
az őszülő est

rövid árnyékú
fák ágán idő moccan
csak az ősz lehet