Haiku versek az őszről

Száraz hárslevél
Poros macskakövekről
Napfényt sepreget.

Lám, hideg szelek
Jöttek, az ősz tüsszentett
S tarrá lett a táj

kopasz faágon
mint sebet óvó kötés
egy fészek maradt

Ősz naplójában
Díszes iniciálé
Minden falevél.

vén nyár magot hint
az őszi vetésbe - majd
bölcsen odébb áll

Üres a fészek
eresz alatt síri csend
- kopogtat az ősz.

ősz díszeivel
egy ágrólszakadt levél
nem lehet szegény

Tölgyfakéregbe
Aranyszín sugarakat
Gravíroz az ősz.

dérpaplant terít
csipkevirágból az ősz
didergő tájra

Fáról a levél,
lelkemről a fájdalom
lassan elmúlik...

apró foltokból
takarót fércel az ősz
a dombhátakra

A fák hegyén már
mosolygó nyárhervadás -
rejtőző emlék ...

egy hintaágyon
levél lógatja lábát
erős pókháló

fák alatt állva
a nyár új ruhát próbál
ősz öltözteti

Süvítő szelek
a hulló falevelek
búcsúzik a nyár.

Ködös hajnalon
Lábujjhegyen jár az ősz.
Gesztenye pottyan.

ecsetvonások
bús faágak zöldjében
élők és holtak

tengernyi zöldből
most magának varázsol
aranyat az ősz

nyári szivárvány
megpihen a hegytetőn
levelek között

fákon átszaladt
a tavasz a fényes nyár,
sárguló idő

Hervadás színű
őszi erdőbe rejti
álmait a nyár.

Vén hársfa alatt,
Rozsdás avartakarón
Dorombol a csend.

Ázott illatú
Széna-fújta mezőkön
Fű emléke él.

Fáradt szépségű
kertet, földre fektet egy
nap a barna szél.

Hűvös alkonyon
Sovány dióágak közt
Botorkál a szél.

Őszi ködben áll
a néma jegenyesor,
csend üli ágát.

Gyaloglás fáraszt.
Bánatos léptek visznek
nyárból az őszbe.

sárgult levelek
textúráján csipkés ősz
- megfáradt idő

hulló levelek
ősz hárfáján búcsúdal
avarszerenád

Ágakról csöpög,
rozsdás avarba hullik
az őszi alkony.

Hajnali ködben
Fürtnyi napfény hintázik
Szőlővesszőkön.

Ajtón egy levél,
rajta bronzos betűkkel:
Itt jártam. Az Ősz

ezüst csiganyom
ablakpárkányomra írt
hieroglifa

dermedt tócsában
csodálja magát ma a
sápadt holdvilág

virágszirmokon
pereg az őszi eső
nyár porát mossa

Köd ül a völgyön,
homályba vesző fák közt
lépeget az ősz.