Haiku versek az őszről

Őszi nyugalom,
birsalmaillatú ősz
szuszog a kertben.

sápadt tócsán az
utolsó száraz levél
bánatgondola

őszi avarra
finom esőpermet száll
égi szitán át

Levél az úton
elvitte álmát ma is
hajnali söprés.

A csalfa őszi
napsugár ifjúságot,
szerelmet füllent.

Őszi szél lapul,
Borzas cserjések fölött.
Finoman csipked.

színek királya
könnyelműen herdálja
pazar színeit

Adj, Uram, nekünk
még néhány szép napot, kik
belülről fázunk...

Hajnalban sepert
elvitte álmát néhány
lehullott levél.

Földre pottyant makk,
avarlepel ölében
tavaszt álmodik.

Szürke köd borong
bennem: testem falevél,
lelkem őszi nap.

Megtorpant az ősz,
az elmúlás szelében
élet illata.

parki utakra
leterítette az ősz
avarszőnyegét

őszi verandán
borongós kedvem űzve
dongó döngicsél

nyári emlékek
bepöndörödnek barnás
őszi levélbe

Levél csörrenve
Ropog a lábunk alatt.
Avar muzsika.

Hulló levelek
színes vigaszmosolyát
Isten festette.

...mert visszaút nincs,
ősz ballag macskakövön
s z á m o l a t l a n u l

Olyan egyformák, -
de minden ősz máshogyan
szebb, mint a többi.

Őszi ködös táj,
szirmok helyén a kertben
csend pihen a fán.

Őszi avarra,
Csókot hint síró levél.
Fákra álom száll.

Dióhéj reccsen,
álmában még az avar
is összerezzen.

napfény villanó
táncát s a homok ráncát
lóval rajzoltuk

Hideg napokkal,
Betoppant újra az ősz.
Szél zúg a fák közt.

Kiteregeti,
Aranysárga őszi nap.
Gyümölcse kincsét.

Ölemben puhán
dorombol a délután
sárga levél hull.

Virágzik az ősz
sárga levélszirmai
el is nyíltak már.

Nyártól búcsúznak,
A sárga levéltincsek.
Kócos dáliák.

Fáradt őszapót
őszanyó ringat puha
avarágyában.

Dél ma is elmúlt
nap szenderül ölembe
bágyadt levél hull.

tűztövis bokrok
húrjait szél ujjai
pengetik, ősz van

őszi szél zümmög -
sárgás piros falevél
keringőt táncol

S kémény tetején,
már kidugta fejét, a
borzas, szürke füst.

Erdei tisztás,
rókafiak játéka,
szarvasbőgés - ősz...

savanykás őszi
köd egy befőttesüveg
alján ücsörög

költöző fecskék
végtelen vándorlásom
írják az égre