Haiku versek az őszről

messze jár az ősz
légüres térben bolyong
kihűlt csillagon

Őszi szél sziszeg,
ökörnyálat sodor, s a
végtelenbe tart...

megrozsdásodott
novemberi bánatok
kergették az őszt

Mielőtt a tél
bakancsával ránk lépne
öleljük az őszt

dió-koppanás -
hideg őszi éjjelen
óriási csönd

fényt seper az ősz
borús ég lapátjára
gyűjti télire

halotti csendben
ernyedt árnyékok lógnak
fák ágairól

csendre int az ősz
dércsípte maradékán
időzik a fény

lombtalan fáim
nem járják szelek táncát
délcegen állnak

Cifra gönceit
Ledobta a természet,
S otthonkába bújt.

Varázsos ősz, úgy
hoz elmúlást, hogy benne
a megújulás.

költözik az ősz
avarruhát hajtogat
a hajnali szél

kacifántos ősz
ezernyi bogár repked
keresve mennyet

hervadó kertem
ledobott álmát őrzöm
édes teherként

lombvesztett fának
szúrós ágakra fogyott
az árnyéka is

Ködfátyolát már
letette az ősz, s nászt hál
avarnyoszolyán.

csüggedt ágakon
még tétován imbolyog
néhány falevél

kopár lombok közt
zuhogva ömlik a fény
erejét vesztve

zizegő zsongás
levelek harsonája
búcsú szerenád

Játszótéren még
gyermekkacaj csempész kis
nyarat az őszbe.

Már színesedő
levelek és szürkülő
élet vesz körül.

Napfény nyújtózik
Kopár dióágak közt -
Pintydallal ébred.

csalódott lombok
eldobták olvasatlan
gyűrt leveleik

Színes árvácska
Alkonyillatú őszben
Nyárról álmodik.

pasztell szürke kép
az égi festővásznon
bús piktor az ősz

demens lett az ősz
nyitva felejtette az
égi vízcsapot

Pengeti az ősz
elmúlás fájó dalát
ökörnyál húron.

őszi napsütés
háztetőt melengeti
ereje fogytán

tündöklő fényben
füstös hegygerincen át
bandukol az ősz

padra ült az ősz
míg leveleket olvas
elcsitul a szél

homályos a fény
rongyos lombkoronák közt
élet alkonya

metsző szélvihar
a fák aranyló fejét
kopaszra nyírta

őszi lombok közt
szél bújócskázik végül
magára talál

fakoronákat
festett most mozaikol
szines szőnyeget

Aranyköntösét
az erdő egyetlen éj
alatt ledobta.

Még aprózza az
Ősz könnyező csókjait:
Rúzsfolt a fákon