Haiku versek az őszről

zavaros tócsák
tükrén vitorlázik az
ágrólszakadtság

Elfogadlak ősz
mert tavaszhoz minden út
rajtad át vezet.

csak csendben lüktet
ősz ül az erdő(n), hallod?
- halk szívdobbanás

magas vérnyomás
ellen ártalmatlan a
talajmenti fagy

feladom, az ősz
sokkal szebb színeket tud
nekem keverni

Őszi színekbe
burkolódzva tanulom
az elengedést.

vándormadarak -
hideg őszi hajnalon
hulló falevél

Teraszon az ősz
lába kopog hűvösen
szobámba kísér.

ablakból lesem
ősz hogyan lopja meg a
csodás kerteket

Sötét tó mélye
felett hegyek tükrébe
hullt levél lebeg.

Szél-borzolta fák,
hiába kapaszkodik
lombjukba a nyár.

jelzi, hogy itt van
ősz koccanó dióval
az ablakunkon

hűvös reggelen
kitöltöm csészémbe az
elmúlt nyár ízét

Ősz nagyasszonya
avarszőnyeg kifutón
mindig divatos.

Rozsdás kerítés.
Őszi ökörnyálhúron
angyal citerál.

Szüretel az ősz
mézbe mártok éveket
édes emlékek.

Rét selymén alszik
a nyár: rozsdás kabátba
bújnak a mezők.

gyengéden kibont
az ősz, burokban születsz
- kemény diónak

nyitva felejtett
ajtónál, kihűlt nyarunk:
- besurrant az ősz

A patak vize
párával áldoz, a csend
hűs templomának.

Arany sörényű,
őszi fák fölött, húznak
már a vadlibák.

Festők lesik a
fáktól, a színkeverés
pazar titkait.

Menjek, maradjak?
Megtarthatja-e a fa
levélgyermekét?

Hiányozni fog
A kerti pad, őszi lomb
Ha már nem leszek.

Ősz dallamait
Fülembe súgja a szél
S lelkemig hatol.

rozsdabarna táj
néhol még a fű zöldell
őzek legelnek

Ősz sóhaja száll
Messze. Titkokat mesél,
Fákon megpihen.

puha avarba
omolva hemperegni -
jó lenne merni

Őszi fénysugár
Hegyet-völgyet beragyog,
Széllel táncot jár.

őszi avarra
sors-mintázatokat fest
teremtő keze

őszi avarra
nagy tömeg aranyra hull
néha egy vércsepp

avarhalomból
neszét veszem egy sünnek
őszikeszemek

juharfa sóhajt
rozsdabarna levelét
szél elkapkodta

Sűrű ködpára
felszálló alakot rejt
misztikus a csend

marcipánná fagy
a rózsa sok-színtortánk
dérporcukrozott

foszló őszi köd
csendmelankóliámra
pecsétjét nyomta