Haiku versek az őszről

Fák lombjai közt
Itt-ott bekukucskál az
Őszi napsugár.

kis réseken ma
befütyült a szél, hangja
hangos könyörgés

ősz az ablakban
integet, vidám, arany
színű köpenye

Búcsúzik a nyár,
ősz közeleg, hideg szél
süvít kertünkben...

Erőtlen fényben
Száradnak a tikkadt Nyár
elnyűtt rongyai.

sárgult levelek
hevernek városszerte
- lombtalanítás -

rezgett rőt lombja
homok fehér fényében
vágtatott az ősz

kopár-fa-párok
bújnak össze, készülve
a hosszú őszre

Naparanyozta
fák alatt söprögetem
elmúlt nyarunkat.

mustszagú napban
darazsak dünnyögnek, ősz
aranyban feszít

második tavasz
az ősz, illúzióim
mind átszínezi

Virágzik az ősz
barna, sárga és vörös
leveleket fest.

ballagok le a
dombról, ősz leheletét
nyakamon érzem

színeket kever
neked az ősz majd lábad
elé borítja

búcsúzó nyári
fényben hosszú árnyékunk
átnyúlt az őszbe

Tán tavasz jött az
ősz helyett, a levelek
szirmot öltenek.

szaggassa csak ősz
ruhátok - a tavasz majd
varr újat rátok

varrat a nyár és
ősz között a szeptember,
sárgás barna férc

a ló s az idő
megszelesedett ma - én
meg gyönyörködtem

Búcsúzik a nyár:
Őszirózsa szirmain
Harmatcseppkönnyek.

Ősz van, elmúlás,
fákban a múlhatatlan
örökkévaló.

Az őszi rózsa
Szirma a nyarat szívünk
Falára írja.

itt az ideje,
menni kell, rezgő levél
esik az ágról

buggyos ingujjba
már befészkelte magát
fázós őszi nap

Falevél hulla
Fáról, elsápadt arccal
Avarsírba száll.

Lehulló levél.
Szárnyat ad neked a szél.
Sírodra találsz.

Őszi akvarell:
Nap fénye bronzra festi
a földnek vásznát.

Ha itt elhagyom
Ezt az őszi estet, és
Vele e testet.

Olykor őrült kedv
Söpör végig az utcán
Végtelen ünnep.

Szürke ezüst ég,
Akár a fagyott toboz,
Ólom néma csend.

Száraz levélből
Szőtt takaróját hinti
Szerteszét az Ősz

eozinlevél -
az ősz varázslata ez -
ködből fölfénylett

Avaralmokon
mohos kövekre - tapad
Ősz - hűs sóhaja

Megadja magát
az Ősz az elmúlásnak,
ha szólít az Úr...

zöld betűvel írt
levél sárgára őszült
olvasatlanul

hiába vár az
ősz postafordultával
tavaszi választ