Ösztönökről szóló haiku versek

lelked parazsa
örök izzásban szíved
lángjával vigyázz

Suttogó árnyék,
Mit mond nesztelen. Halk kép,
valóság nekem

Kölyök maradtál,
hát véred sorsba vetett,
te szent és veszett.

most már csak arra
fogok menni, amerre
a szívem húú-z :)

Sötét éjszaka
szárnya alatt nézlek, mint
prédáját a vad.

Gazdátlan macskák
dorombolnak, nem restek
hízelegni sem.

Gondolattalan
kergetik egymást bennünk
az ösztöneink.

gyermek és bolond
egyaránt igazat mond
ha tetszik ha nem

Még feléd kaptam,
de kezeim között csak
árnyékod maradt.

Megérzéseink
belső ösztönök, sorsunk
jelzőtáblái.

A megérzések
belső ösztönök, sorsunk
jelzőtáblái.

Nehezen viselt
erkölcsök alatt feszül
az ősi ösztön.

ösztönös ember
ha kiművelt - vadsága
válik nemessé

ösztöneidnél
egy vadlovat is könnyebb
megzabolázni

Állat ösztönből,
ember tudattal öl. Hát
nem vagyok büszke...

Sárkánytojásból
ártatlan jószág kel ki
vad ösztönökkel

Föld árnyéka a
teliholdat, míg róka
tyúkomat lopja.

Az erkölcs börtön,
oda kell zárni, amit
diktál az ösztön.

Előtted az út,
mögötted a végtelen
hátsó szándék, s űz.

Felfal, osztódik.
Elhidegedve nézem.
különb vagyok-e?