Haiku versek az otthonról

smaragdként ragyog
bús füzek koronája
a Körös vizén

Megöregszik a
ház és a ház ura, de
az Otthon örök.

hazaérkezés -
frissen nyírott fű szaga
a levegőben

Establakon át
csillaglámpását szórja
meghitt otthonfény

Otthon: az, ahol
a sarokba hányt ruhád
pont jó helyen van

megmosolyogtat
ahogy csendben átölel
szobám melege

Utak vezetnek
százfelé, de végül én
hozzád érkezem...

csendes a folyó
vihar után a parton
kompra szállt a hold

hűvös reggelen
ágy körül kacskaring az
omlós nyugalom

Hallgasd a csendet.
Ott van minden, mi fontos.
Álmok otthona.

búbos kemence
mellé mindig elkél az
otthon melege

nyakadhoz bújva
hajamból máris kontyot
fon a nyugalom

Rám pillant a nap
fázó fellegek mögül.
Hazataláltam.

útszéli tölgyek
jelzik a szívnek merre
tévedhet haza

Neked omló ház,
Gazlepte udvar és táj,
Nekem gyermekkor.

düledező ház
poros zegzugaiban
emlékek élnek

Kint néma fagy, bent
könnyű muzsika. Benéz
a Hold irigyen.

Most vasárnapi
boldogság illata száll -
aranyló leves.

Kint süvít a szél,
bent mandolin muzsika
napsütést zenél.

Otthont lelni ott,
forró ölelésben, hol
teád gőzölög...

Otthon világa
a régi kedves hajlék,
hol mindig várnak.

utamnak vége
innen mezítláb futok
ölelni Anyám

Lakásból akkor
lesz otthon, ha szeretet
költözik bele.