Patakokról szóló haiku versek

haját fésüli
gyors sodrású patakban
egy szomorú fűz

Patakcsobogás:
Szikla-font tincsei közt
átszalad a szél.

Kertem végében,
Ritmust csörög a patak.
Kövek suttognak.

Szomorúfűznek
ágai vízbe lógnak,
iszik vagy sirat...

páncélzatától
szabadulni vágyik a
lázadó patak

Ezernyi patak
Lép ki medréből bennem.
Rizsföldet táplál.

Erdei patak
csörgedezve viszi el
a fák könnyeit.

kispatak vize
tiszta tükörként ragyog
a nap tüzében

Szikrázó napfény,
Egy csordogáló patak.
Oly szép álom volt.

Szélcsend van most épp.
Halk, csordogáló patak,
Csodás fénytükör.

Deszkahíd dobog.
Alant kis patak csobog.
Szívem zenéje.

Kánikulában,
patakparton pipacsot
dédelget a nap...

erdei patak
erejét fitogtatja
felhőszakadás

patak csilingel
kövek között szüntelen
megújul hangja

sok eső hullott
túlcsordult örömében
egy apró patak

befagyott patak
mélyében tompa a csend
nincs már csobogás

árkot ugrottunk
megborzongott a patak
szűkös medrében

köveken futó
játszi csermely vízcseppjén
kristálycsillanás

szomjas patakok
őszi esőket falnak
duzzad jókedvük

sziklák közt futó
friss hegyi patak vize
csacsog a tájnak

nyári hőségben
erdei patak álma
felhőszakadás

lombkoronákon
átszűrődő fény fürdik
patak vizében

varjú károg tar
ágon - patak hallgatja
fagyott mosollyal

friss forrás fakad
rég kiszáradt mederben
új ér csörgedez

befagyott patak
jégtükre alatt alszik
a nyár emléke

villámok tépte
felhőkből nyert új erőt
a kicsiny patak

Pataknak fodrán
napsugár fénye fészkel:
csobogást hallgat.

Zöld erdő mellett
fut csobogó kis patak:
csöndnek dallama.

Cserfes kis patak
töri az erdő csendjét:
madárdal felel.

Sárga gólyahír
Patakcsobogást mesél
Fűzfaágaknak.

Medredben kövek
áznak, lebben rajtuk zöld
mohák palástja.

Kósza szél játszik
tiszta vizű kis patak
csacsogó habján.

Fűzfák magánya
Patakcsobogást hallgat
Ligetek mélyén.

patak lábánál
tavaszi szél csipkézi
hullám szoknyáját

Madárdal-zajban
Csermely csobog csendesen
Erdő rejtekén.

apró köveken
állandóan megújul
a patak hangja