Pipacsról szóló haiku versek

fent gyönyörködő
Isten... lent dombot-völgyet
pirosra pettyez

Kicsomagolta
bimbói zöld burkából
pipacs szoknyáit.

Pironkodik a
mező, pipaccsal tele.
Ringanék vele.

Kis pipacs pirul,
szellő csókolta, s ígért
hosszú életet...

fehér szoknyáját
mákvirág lecserélte
pipacs-pirosra

pillangó röptét
irigyled, piros pipacs?
Költői kérdés.

Pipacs szerelme
a kék búzavirággal.
Ez is magyar föld.

aranyló fényben
búzatábla tarlón ég
egy vörös pipacs

nyár tündér suhan
apró tüllszoknyácskában
izzó pirosban

pipacsszedő lány
ringó szoknyád libbenő
szél cirógatja

Piros szoknyáját
igazítja a pipacs
szélnek tetszeleg.

mákvirágok közt
egyetlen pipacsszoknya
libben merészen

Színpompás mező.
Pipacsok szirmaiban
parázslik a nyár.

Pipacsszirmokból
képzelek bohóc-orrot
viráglelkemnek.

Pipacsanyóka
levetette szoknyáját,
piroshoz agg már.

pipacscseppeket
hintett a nyár bólintó
kalászfejekre

Úgy érzem magam,
mint piros pipacsok közt
lila mákvirág.

Naplementében
parázsló pipacsmező
messzire látszik.

pipacs nyújtózik
virágzó repcetáblán
ruhája lángol

a képen ahol
pipacs táncol a széllel
örökké nyár lesz

arcom már pírban
pedig csak reám néztél
pipaccsá váltam

Mint táncoslányok
ringnak piros szoknyában
kacér pipacsok.

pipacs szirmú lány
vörös mezők hullámán
nyár amazonja

Pipacs, pirossá,
búza, aranysárgává
festi a határt.

macska kószál kint
a pipacsos réteken
kalandra vágyik...

Halvány csillagok
pipacsok közé rejtik
sápadt fényüket.

pipacsnak kezét
szellő kéri egy táncra
elvörösödik

piros pipacsok
selyme ring a szél karján
búzavirággal

viharos szélben
ruhátlan pipacsmező
vörös szőnyegen

Selymesen ringó
aranyló búzamező
pipacsot bújtat.

Lekaszált réten
pipacsálmokat kerget
a kósza szellő.

hajnali fényben
tűzpiros pipacs ébred
a rét ölében

Hullámzó kalász
aranyfürtjébe a nyár
rőt pipacsot tűz

Aranyló réten
Rőt pipacsszirmok körül
Zsályaillat leng.

Domboldalakon
Lenge szellő cirógat
Pipacsszirmokat.

Szénaboglyába
bújtat a nyári alkony
pipacsillatot.