Pocsolyáról szóló haiku versek

Szürke kendőt köt
az ég, eleredt könnyét
pocsolyák gyűjtik.

ázott est némán
csobban - a lámpafénye
tócsákban remeg

tótágast állt a
lámpa a tócsában lent
volt glóriája

novemberi nap
pocsolyák felszínére
színaranyat önt

pár centis tükör
ám egy Dóm is belefér
csoda pocsolya

Tenyérnyi tócsa,
és mégis elfér benne
egy templomtorony.

Szép tulipánról
is homályos képed ad
szürke pocsolya.

jéghártyás tócsán
táncol a hajnal fénye
ködfátylat libbent

szirmokkal teli
pocsolya körül galamb
keresi arcát

galamb bólogat
virágszirmokkal teli
pocsolya körül

Tenyérnyi tócsa
tükréből visszaköszön
a lemenő nap.

Keréknyomba gyűlt
tegnapi pocsolyában
fürdik a napfény.

Forró aszfalton
párolgó tócsák között
lüktet a napfény.

Tócsák víztükre
Rigófüttyös dallamra
Kék eget ringat.

Jéghártyás tócsák
tükrében ébred a fény,
szél motoz rajta.

Az ég a földdel
pocsolyák tükrén játszik,
cseppkarikázik.

Pocsolya tükrét
fodrozza hajnali szél
s jeget lehel rá.

hideg hajnalon
a nap fényét füröszti
jeges tócsában

Megfagyott tócsa
jegére éjféli hold
fest ezüst álmot.

Pocsolya tükre
hitte, hogy leköltözött
földünkre az ég.

Tócsán didergő
jégvirágos holdfénybe
gombolom lelkem.

nagy utazás volt
befagyott víztükörben
a holdra léptem

koszos pocsolya
ám a Hold mégis tisztán
tündököl benne

útszéli tócsát
könnyű szél simogat a
tükre megremeg

tócsák tükrében
hajnalra odafagyott
a lámpa fénye

Befagyott tócsák
tükrében nézi magát
a gyengülő nap...

Vizes betonon
sápadt fény unatkozik
lámpa tükörkép

fagyott tócsákban
levelek dideregnek
búcsúzik az ősz

lépteim nyomán
apró tavak vizében
nyári fény reszket

Apró fodrot vet
a pocsolyavíz tükre.
Veréb ivott ott.