Haiku versek a reggelről

színeket várt a
reggel de ma csak szürkén
álmodik tovább

Víz mossa arcát
Nap földbe törölközik
völgypatak ébred.

a nyirkos árnyak
fák alatt összebújnak
őszi reggelen

szürke reggelen
hamvaiból kel a nap
ködpárás szemek.

dermed a reggel
gyöngyöt sírnak a rózsák
őszi hangulat

sápadt reggelen
ködpaplanból ébrednek
a napsugarak

napernyő alá
bújt lustálkodni tegnap
a reggeli fény

az óracsörgés
hajnali nyűgje veled
ébredve szépség

A felhő csücske
alá néz a bús reggel:
feloszlatná már.

Lombos fa ágán
hintázik az ébredés:
Csicsereg a lét.

Ásít a város,
de ködpaplan alatt már
gerlék nyújtóznak.

korán kopogott
a reggel ablakomon
nem hagy aludni

Füvek harmata
mosdatja, szél szárítja
a kora reggelt.

Az éjnek búját,
hajnal zsenge szépsége
gyűri zsákjába.

A berek felett
nap aranyába olvad
reggelnek kékje.

tiszta gondolat
a reggel - a gyűlölet
még nem ébredt fel

fényborzos reggel
virágszoknyát bont a szél
kertre illat hull

ég kékjét festi
az ébredező reggel
leheletével

szemhéjaimon
ücsörögve lógatja
lábát a reggel.

hajnali harmat
gyöngyöt lehel a kertre
csillog a reggel

Suttog a reggel
rózsabimbót költöget
üde léptekkel

álmokat tép a
hajnal ringó talány mit
sző tovább a Nap

Fáradt arcom busz
ablaka cipeli - még
visszanézek rám.

pókháló selymén
ébred mosolygós reggel
napfényes hancúr

álmos reggel friss
harmattal mossa arcát
napfény szárítja

Harmatot kortyol
a nap sugara reggel
szomját oltja tán.

hideg reggelen
az avar felöltözött
téli menyegző

pironkodó nap
pozsgás arccal ébredve
szép napot köszönt

kacagva ébredt
a bolondos napsugár
megcsiklandozott

őszi reggelen
zsibbadtan ébred a völgy
ködfátyolából

hópaplanos éj
jégvirágcsókos hajnal
csipked a reggel

Szógyöngyeidből
kalárist fűz a reggel
bársony nyakamra.

virágok kelyhén
harmatos lélekpöttyök
reggelt köszöntik

zúzmarás fészket
épít a didergő éj
vacog a reggel

harmatot csókol
és fényt ölel a reggel
bolondos kedvvel

hajnali kávém
illata ébresztene
ha nem én főzném