Régi szerelemről szóló haiku versek

Idegen szemed
kérdi idegen számat;
Ismerjük egymást?

Feleségedtől
vegyek gyűrűt ujjamra?
Bolond vagyok én?

testem nem volt csak
lebegtem - remény nélkül
vágytam s szerettem

Álmomban mindig
régi arcoddal nézed
régi arcomat.

Az álmaimban
de sokszor visszatérsz még
hűtlen szerelmem.

Mit kérnék, ha csak
Egy órát kapnék? Egy csók-
Vagyunk e, mint rég

kincseket érő
tincseid simítanám
nyári szellőként

Azt mondod szeretsz
Nem tudsz nélkülem élni
A különbség nagy.

úgy vergődik a
gondolat írnék arról
milyen jó hogy vagy

mert más kedvesét
szerettem folyton - ezért
maradtam hoppon

oly régen párba
jár már a kétség és a
beteljesülés

ha pihenni vágysz
térj vissza szívembe - itt
már nyugalom van

borús arcodból
mosolyod előcsalom
kristályként csillogsz

rebben e még a
vágy lobban e még új láng
öreg a parázs

úgy néztél rám mint
rég - nem akartam hinni
a szemeidnek

lopakodj régi
helyedre megvan kuckód
még a szívemben

Pezsgő pukkant, csók
csattant, a Himnusz zúgott,
boldog voltam én...

Nem számít a kor,
mert számomra a benned
élő nő örök.

jó dolgunkban úgy
összeszoktunk hogy észre
sem vesszük egymást

lerongyolódott
rólam ölelésed is
azóta fázom

Vagy, ki szembejött
majd elhaladt... szemedben
én, a pillanat.

A fába vésett
szerelmet gyakorta csak
a fa éli túl.

nevezhetetlen
rejtélyeidet titkon
máig szeretem

habfehér blúzod
rajta őszi levelek
izgató rajza

párnám alá gyűrt
régi szavaid most is
ébren tartanak

Névsorolvasás
én - Jelen! - még itt vagyok
te - (csend) - Hiányzol.

Tó tükrén ringó
csónakban csókolózva
szép volt a holnap.

Napok könyvlapja
közé présel hiányod -
senki sem pótol...

Szemedben otthon
voltam, bársonytakaró
hangod messze már.

Miattad voltam
több mint vagyok. Szerelmed
volt szép, új ruhám.

Megrepedt járdán
bukdácsolok, hiányod
most hasít belém.

Fülemben csöng a
csönd és édes emléke
egy régi csóknak.

emlékét jobban
szeretem mint szerettem
egykor őt magát

A zebrán jöttél
szembe velem... Nem álltunk
meg... már nincs minek.

akinek volt egy
nagy szerelme minden dal
róla szól ma is

Lábnyomainkat
a hóban rápillantva
őrzöm lelkemben.