Régi szerelemről szóló haiku versek

érted tettem - ezt
vallottad én hittem mert
vakon szerettem

arany órában
hajadon vörös árnyak
tajtéka fröccsen

Most már láthatlak.
Foghatom a kezedet.
Végre szeretlek.

őt keresem még
ki eltűnt ifjúságom
magával vitte

Múltat idézek,
bejárom a helyeket
hol még szerettél.

Nézd a végtelen
égi kéket! Alatta,
színesebb a táj.

az évek múlnak
régi csókok lábnyomát
söpri új tavasz

lennél önzetlen
kedvesem ki ifjúvá
bűvölné testem

az éji égből
csillagként nevettél le -
hegedűd hol van

Zsebre tett kézzel
szorítom szép emléked
múltunk fényében.

a másik felem
sosincs velem - nálad van -
a legjobb helyen

én ki nem adom
közös emlékeinket -
pedig szép versek

napfényben fürdik
a lelkem írtál nekem
ez hihetetlen

mint egy bús imát
úgy suttogom a neved
én szerettelek

menedék az én
szívem elrejtőzhetsz itt
ameddig élek

hangtalan zuhan -
emlékezetkiesés
csendje hull alá

vizes a pad is
csókjaink emléke az
esernyő alatt

szerelmed szelíd
csoda - emléke fényes
örökmécsesem

karcsú szép teste
mint dédelgetett szeszély
ringott előttem

nem lázadozom
máshoz tartozol tudom -
mégis szeretlek

kijózanodtam
vénen a vágyból - ne hidd
ez nem korfüggő

bomolna hajad
arany fürtje - köntösöd
öve kioldva

Bár felejtenéd,
felbüfögi a Fészbuk
régi szerelmed.

Idegen szemed
kérdi idegen számat;
Ismerjük egymást?

Feleségedtől
vegyek gyűrűt ujjamra?
Bolond vagyok én?

testem nem volt csak
lebegtem - remény nélkül
vágytam s szerettem

Álmomban mindig
régi arcoddal nézed
régi arcomat.

Az álmaimban
de sokszor visszatérsz még
hűtlen szerelmem.

kincseket érő
tincseid simítanám
nyári szellőként

Azt mondod szeretsz
Nem tudsz nélkülem élni
A különbség nagy.

úgy vergődik a
gondolat írnék arról
milyen jó hogy vagy

mert más kedvesét
szerettem folyton - ezért
maradtam hoppon

oly régen párba
jár már a kétség és a
beteljesülés

ha pihenni vágysz
térj vissza szívembe - itt
már nyugalom van

borús arcodból
mosolyod előcsalom
kristályként csillogsz

rebben e még a
vágy lobban e még új láng
öreg a parázs