Haiku versek a reményről

Ne veszítsd el a
Reményt - nem tudhatod, mit
hoz el a holnap.

jön közeleg már
szinte itt van ki reményt
hoz - örüljünk hát!

Vigyél fényt oda,
hol szikrád lángot lobbant,
s izzó tűz leszel!

Kopott érme csak
mit neked adhatok. Egy
napnyi menedék.

Amit te bennem
nem szerettél az másnak
érték lesz talán...

Idegen köszön
idegennek; a remény
szó jut eszembe.

A felhők felett,
napfényben repül a lúd...
Végtelen remény...

Lét viharában
esőcseppet nem tudok
- felhőt számolok.

Mindig remélünk,
még ha kincsünk, a szívünk
jéggé fagyott is.

Susogó imám
elég-e Istennek a
fegyverszünethez...

Amikor a fény
Beszökik a sötéthez
Mi egyesülünk

Te már nem szeretsz?
Akkor miért fújod meg
a forró teám?

Öleld a reggelt,
mint forró teáscsészét
két tenyereddel.

Semmi közepén
reményeid támasztod
a végtelenhez.

időben szólok -
merészség hozzám fűznöd
legszebb reményed

A reményem kis
parazita... Lelkemen
élősködő nyűg...

Nincs más vágyam, mint
a reggeli remény, és
az esti béke.

Remény csepeg hűlt
ereimbe, hit piheg
szívemben. Élek.

hogyha kizártál
miért rejted a kulcsot
lábtörlő alá

Apró mészházban
megbújik a sötétség...
Jó reggelt Remény!

Remény a létben,
Fénysugár a sötétben,
Létra a mélyből.

Minden egyes nap,
egy esély a sikerhez.
Lásd a jeleket!

mint mikor bukott
diák elé lapot rak
a tanítója

Mikor lesz végre
A világ, a jó szívek
Nagy örömtánca

ó! te rég látott
remény és vágy nem bújok
el hogy megtalálj

Istenem engedd
A gondokat mosollyá
Válni egy napon

A hited reményt
adhat, a tapasztalat
bizonyosságot.

Egy csöpp figyelem,
mint egy csepp a tengerben,
éltető remény.

fonott kalácson
aranyló fénycseppekben
mézízű remény

reményeidnél
a bizonyosság sokkal
sérülékenyebb

ne hagyd elszökni
szíved szép rejtekéből
jóság reményét

Derűsen zizzen,
falaimon átbiccen,
megpihen itt bent.

elvadult világ
szelíd szigetein még
nyílik a remény

mindig virágzó
levendulaszárakat
ringat a holnap

Hold udvarában
rejtőzik el a remény
holnapra várva.

nyomorúságban
a reménnyel egyrokon
a humorérzék