Haiku versek a reményről

Világ-álmunkban
a remény vágyakat sző,
valóság: szakít.

Sebzett lelkem, egy
Angyali kéz kirántja
Égő katlanból!

Ágban a remény,
bizalma a törzs felé
rendíthetetlen.

Ha csak száz év a
világ: fát ültetek. Ha
egy nap: akkor is.

Tereld el a szót.
E vak sötét éjjelen.
Bíbort viselve.

A Jóistennel
karöltve lelkemben a
remény pislákol.

Viseltes kabát
mit tavasz felölt idén.
Van újra remény?

Láttál már olyat
szenes, felperzselt földön
új virág hasad?

virít fű s avar
között néhány parányi
reménység szirom

Reménysugarak
Fényével öleli a
Nap a Világot.

jövőbe vetett
reményeimből szárba
szökken a jelen

Lépteim előtt
hóvirág. Sóhajtottam:
- a remény örök.

Hálás szívvel és
szép reménységgel, szebben
forog a világ.

Nem látni még, hogy
Harcolok magam ellen.
Remélem nyerek.

Újuló remény,
sötétlő vizek tükrén
a déli napfény.

Álmok temploma
Csillagok útján vezet
Remény-imához.

aszfaltrésen át
kibújik egy kis virág -
remény virágzik

tavasz reménye
visz keresztutamon a
feltámadásig

A remény és vágy,
Minden szívben ott lakik.
Ott dobog és vár.

szürke téli táj
deres fagycsendben hallgat -
rian a remény

Álmos remények
Hittel ébredve a szebb
Jövőre várnak.

Ha reményedet
ébren tudod tartani,
nem vagy elveszve.

Álmodj magadnak,
Fagyos reggelen napot.
Reménysugarat.

fejfáján pihen
kezed - havat olvaszt a
remény hogy érzi

Napnyugtával hál
a béke, hogy reggelre
remény szárnyaljon.

Van e olyan hegy
Amit meg tudok mászni?
Én is elveszek...

reménysugarunk
a legnagyobb sötétben
is felbukkanhat

Neszez már az Ősz.
Szívem rezdülésében
játszi fény csillan.

fogytán a napom
kétség közt a remények
melankolikus

szőttesbe szövöm
gondolatim - sorok közt
remény rejtőzik

megőszült fejjel
őszi hangulatban vár
szívem tavaszra

mint köd a rétek
felett álmos hajnalon -
foszlik reményem

mosolyod remény
zöld réten erdőszélen
szabad madárként

morcos délután
arcán fagyos mosolya
reggel kiderül

borostyán zöldje
kapaszkodik elaggott
vágyak tűzfalán

Mig az évszakok
Barátaim, az élet
Nem reménytelen.