Haiku versek a reményről

Remény csepeg hűlt
ereimbe, hit piheg
szívemben. Élek.

hogyha kizártál
miért rejted a kulcsot
lábtörlő alá

Apró mészházban
megbújik a sötétség...
Jó reggelt Remény!

Remény a létben,
Fénysugár a sötétben,
Létra a mélyből.

Minden egyes nap,
egy esély a sikerhez.
Lásd a jeleket!

mint mikor bukott
diák elé lapot rak
a tanítója

Mikor lesz végre
A világ, a jó szívek
Nagy örömtánca

ó! te rég látott
remény és vágy nem bújok
el hogy megtalálj

Istenem engedd
A gondokat mosollyá
Válni egy napon

A hited reményt
adhat, a tapasztalat
bizonyosságot.

Egy csöpp figyelem,
mint egy csepp a tengerben,
éltető remény.

fonott kalácson
aranyló fénycseppekben
mézízű remény

reményeidnél
a bizonyosság sokkal
sérülékenyebb

ne hagyd elszökni
szíved szép rejtekéből
jóság reményét

Derűsen zizzen,
falaimon átbiccen,
megpihen itt bent.

elvadult világ
szelíd szigetein még
nyílik a remény

mindig virágzó
levendulaszárakat
ringat a holnap

Hold udvarában
rejtőzik el a remény
holnapra várva.

nyomorúságban
a reménnyel egyrokon
a humorérzék

Ha a napot a
lelkedben hordozod, nem
baj ha kint esik.

zárt ajtók mögött
reszketeg csenddé törik
a hiú remény

Ábrándok örök
illúziójához még
egy elkövető.

Nap s nap után, ma
Is szövöm a vásznat, a
Holnap képének

Remény nélkül hogy
írjuk több kötetesre
kronológiánk?

Sötétségben is
lampionakat enged
útjukra szívem

Szemedbe Isten
ha könnyet tesz, szívedbe
szivárványt helyez.

Ha rossz napokat
jóra cserélnének, te
is sorba állnál.

Nos, tavasz után
A remény, nem lehet ősz
Társtalan levél

Ha magad lennél,
gondolj a csillagokra...
...egy is rengeteg...

égig nyúló ág
vagyok; anyátlan létem
árva lombremény...

Reggeli napfény,
izzó reménység-parázs.
Ez vagy te nekem.

fagyos ághegyen
fáradtan hintázik a
tegnapi remény

reményeimet
jégvirágok diszítik
messze a tavasz

szilveszter után,
lépteink közben frissen
ropog a jövő

fényes ecsetét
belemártja szívünkbe
a reménysugár

Képtelenségből
merít erőt egy paca
kép akar lenni.