Haiku versek a reményről

Derűsen zizzen,
falaimon átbiccen,
megpihen itt bent.

elvadult világ
szelíd szigetein még
nyílik a remény

mindig virágzó
levendulaszárakat
ringat a holnap

Hold udvarában
rejtőzik el a remény
holnapra várva.

nyomorúságban
a reménnyel egyrokon
a humorérzék

Ha a napot a
lelkedben hordozod, nem
baj ha kint esik.

zárt ajtók mögött
reszketeg csenddé törik
a hiú remény

Ábrándok örök
illúziójához még
egy elkövető.

Nap s nap után, ma
Is szövöm a vásznat, a
Holnap képének

Remény nélkül hogy
írjuk több kötetesre
kronológiánk?

Sötétségben is
lampionakat enged
útjukra szívem

Szemedbe Isten
ha könnyet tesz, szívedbe
szivárványt helyez.

Ha rossz napokat
jóra cserélnének, te
is sorba állnál.

Nos, tavasz után
A remény, nem lehet ősz
Társtalan levél

Ha magad lennél,
gondolj a csillagokra...
...egy is rengeteg...

égig nyúló ág
vagyok; anyátlan létem
árva lombremény...

Reggeli napfény,
izzó reménység-parázs.
Ez vagy te nekem.

fagyos ághegyen
fáradtan hintázik a
tegnapi remény

reményeimet
jégvirágok diszítik
messze a tavasz

szilveszter után,
lépteink közben frissen
ropog a jövő

fényes ecsetét
belemártja szívünkbe
a reménysugár

Képtelenségből
merít erőt egy paca
kép akar lenni.

Jelem a porban.
Őszi szél elsöpörte.
Újrarajzolom.

Az emberek itt
csakis akkor élhetnek,
ha remélhetnek.

Tarka falevél
kapaszkodik konokul
- remény, ágon csüng.

nem a hibákat
nézem, hanem hogy van-e
köztük szalmaszál

az élet mindig
hoz valami kis újat
hogy remélhessünk

Rejtett világunk -
félelembuborékban
reményzárványok.

tiszafa szelíd
oltalmához bújik az
örökzöld remény

kövérkés remény
teltkarcsú partnert keres
jelige hízzunk

jól teszed ha ma
a remény fonalával
varrod a jövőt

Kiszáradt fának
tövében apró hajtás,
még reménykedik...

Fújd szét a nyíló
Pitypangot a reménybe
És utazz vele

mise padokon
kereszthez szóló imák
vándor remények

Ajtód előtt vár -
kint és bent határán - a
remény és esély.

ébredés után
ablakokban szárad a
tegnapi remény