Haiku versek a reményről

Megpillantottad,
Kétellyel teli reményt,
Életnek hívod.

ernyedt időben
ködbe sóhajtott álom
földre ült remény

ismerj fel engem
a te arcodat hordom
a nevem: Remény

ébred reggel a
remény nyújtózik egyet
aztán felemel

Könyvünk lapjain
a legnagyobb történet
még írja magát.

ígéret présén
átfolyó valóságból
iszod életed

mindenre ráül
önmagunk fénye árnya
remény játéka

ma sem lesz könnyebb
kiterített lapjaink
remény-cinkeltek

Álmodj csúcsot a
kéklő fellegek felett:
reményed éltesd.

Ködfolyó partján,
bot nélkül kél a remény.
Zúgó közeleg.

rózsákat ültetsz
fagynehéz fáradt földbe
porhó ül szirmán

Megöregedtél,
ha nincs célod reggel és
reményed este.

foszlány-fény ül az
ágon mint halvány remény
az éj közepén

Sárba ragadtan
szélhez imádkozik egy
árva falevél

várok míg kékebb
lesz az ég több reménnyel
ringat mosolya

kérges tenyerek
reszkető ölbe hullva
tavaszt remélnek

álarcod kit fed
a kényszerítő remény
hűs mosolyával?

a remény vezet
hosszú kötelén tűnő
délibáb felé

reménycsónakban
evez át bánat vizén
kisiklott élet

Szép égazúrban
fehér felhőcsipkén túl
reményfény csillan.

magány tavába
remény dobott követ a
csendet törve meg

reménygyöngyeid
lélekkagylóba zárva
kifényesülnek

a hit védhet meg
csalódások harcterén
elvérzett vágytól

a remény és a
képzelet egymásból él:
együtt nő vagy fogy

vékony mezsgye csak
élet és halál között
remény szigete

Sivár pusztaság
lét-virágját nevelgesd,
remény kertésze!

te ott várj reám
hol úttalan utakon
nincs más csak remény

Szemembe vakít
a remény sugara és
vakká tesz megint...

megcsalt csodáink
helyettünk hisznek bennünk
örökkévalót

süllyedő hajóm
vitorláját felhúztam
remény tengerén

Életlépcsőnk szűk,
ködbe vesző - de csillan
kis távoli fény.

Fecske száll messze
(A holnapon túl is) - szebb
Jövőt remélni...

a ravatalon
összekulcsolt kezében
retúrjegy lapul

a remény csodát
teremt - a csoda újra
szép reményeket

hajnali homály
teremtés-köd: mindenből
minden lehet még

reménnyel táplált
éhes álmokat ölnek
okos észérvek