Haiku versek a reményről

várok míg kékebb
lesz az ég több reménnyel
ringat mosolya

kérges tenyerek
reszkető ölbe hullva
tavaszt remélnek

álarcod kit fed
a kényszerítő remény
hűs mosolyával?

a remény vezet
hosszú kötelén tűnő
délibáb felé

reménycsónakban
evez át bánat vizén
kisiklott élet

Szép égazúrban
fehér felhőcsipkén túl
reményfény csillan.

magány tavába
remény dobott követ a
csendet törve meg

reménygyöngyeid
lélekkagylóba zárva
kifényesülnek

a hit védhet meg
csalódások harcterén
elvérzett vágytól

a remény és a
képzelet egymásból él:
együtt nő vagy fogy

vékony mezsgye csak
élet és halál között
remény szigete

Sivár pusztaság
lét-virágját nevelgesd,
remény kertésze!

te ott várj reám
hol úttalan utakon
nincs más csak remény

Szemembe vakít
a remény sugara és
vakká tesz megint...

megcsalt csodáink
helyettünk hisznek bennünk
örökkévalót

süllyedő hajóm
vitorláját felhúztam
remény tengerén

Életlépcsőnk szűk,
ködbe vesző - de csillan
kis távoli fény.

Fecske száll messze
(A holnapon túl is) - szebb
Jövőt remélni...

a ravatalon
összekulcsolt kezében
retúrjegy lapul

a remény csodát
teremt - a csoda újra
szép reményeket

hajnali homály
teremtés-köd: mindenből
minden lehet még

reménnyel táplált
éhes álmokat ölnek
okos észérvek

lét peremén lejt
vad és vakmerő táncot
a ledér remény

Puha ecsettel
selyempapírra festem
halvány reményem

remény szikrája
robbantott nagyot nem ölt
ajtót mutatott

Poharam félig
cseppenként töltögetem
tele reménnyel.

Lélek ablakán...
kilátástalanság a
reményt fürkészi.

Álom-ébrenlét
határán imbolyog az
ábrándos remény.

kopott emlékek
közt botorkáló idő
szebb jövőt remél

remény ereje
köveket zúz az úton
por sem látszik már

bármikor - szólt a
remény - most nincs bármikor -
mordult rá a sors

reményeimnek
tüskés vadrózsabokrán
bimbót bont a fény

Felfestett remény
A falakon lecsöpög
Leesve: kemény

Lét tengerében
sodródó palack álmom,
hiszem, partot ér.

Szembogár nézi
szétszórt könnyeit, hiszi
összeáll a kép.

szivárványszínnel
angyalok szőnek reményt
földi szívekbe