Haiku versek a reménytelenségről

elszürkült létnek
millió darabja egy
dühödt sikolyban

Diderget a tél.
Jégvirág metszetében
dércsípte remény.

Messzire libbent
szárnyán reményeimmel
tarka pillangó.

Boldogságot a
kilátástalanságban
keresni nonszensz... (?)

egy ablaktalan
házban élek - nem jók a
kilátásaim

jövőbe látni
reményt vesztett jelenben
kísérteties

Fél százalék is
válhat egy óriássá
ha győzelmet hoz!

Újuló remény,
sötétlő vizek tükrén
a déli napfény.

Van e olyan hegy
Amit meg tudok mászni?
Én is elveszek...

reménytől megfoszt
a megélt közöny - üres
dióhéj vagyok

kételyeim közt
hánykolódva zátonyra
fut egy szalmaszál

közönyben élni
lélektelen világban
remény szagató

Reggel ültetett
Fa estére még soha
Nem vet árnyékot.

Láncon lógó szív
Polcra hajtott szerelem
Föladott remény

Szakad a lélek,
mondd, meddig nyújtható még
az elnyűtt remény?

Hogy átlátsz rajtam,
ne jelentse azt is, hogy
keresztül nézel...

Reménytelenség,
a jövőbe tekintő
hit zsákutcája.

Egyik ugrana.
Másik fél. Két szívből így
nem egy lesz, csak fél.

reményeim mind
porba hulltak mostanra
könnytől sárosan

Ámulatba ejt
Bennem lakozó erő
És mégis kevés.

Űrt hagytál magad
után, helyet magamnak
mégsem találok.

szabadságomat
azzal adod vissza, hogy
sosem figyelsz rám

keservesebb a
reménytelenségnél csak
a remény lehet

Reménycseppekben
fuldokol minden ki nem
festett pillanat.

Eső utáni
szivárványon hintázik
egyedül, remény.

Vonaglik a Ma...
vonszolja magával a
tegnap reményét.

mint mikor bukott
diák elé lapot rak
a tanítója

Hitetleneknek
a lélekharangokat
nem kondítom meg

így testközelben
elérhetetlenséged
még szívszorítóbb

nappali álmok
csak alvás közben, éjjel
ölthetnek testet

Bemennék hozzád,
de nem csak kilincsed nincs,
hanem ajtód sem.

Egy százalék is
óriássá válhat a
győzelem után!

Szilánkosra tört
bánatomban a szívem.
Sosem forr össze...

Cifra tavasztól
Megrészegültem, őszi
Levél a dunyhám

Reményeimet
egy-egy fiókba zártam.
Zsúfolt polcom lett.

Pókháló szőtte
álomruhámat, idő
marcangolja szét.