Haiku versek a rétről

színpompás réten
folklór virág-keringő:
nyári fesztivál

Úgy képzelem el
fűben fekszünk, s fűszállal
csiklandoz a szél.

Hullámzó párák
lengedeznek a mezőn.
Álmot sző a rét.

Izzó nyári rét,
szikkadó száraz virág
szalmabálák közt.

alszik még a rét -
kócos felhőkön füsti
fecskék pihennek

fagyra virradó
kaszálatlan mezőkön
térdig ér a dér

A levendula
mező illat mámorát
szél teríti szét.

Derűs alkony száll,
a harmatos mezőkre,
elmúl a tavasz.

friss fű illata
keringőzik a mezőn
tavaszi széllel

dévaj tündérek
vadvirágos réteken
ropják a táncot

A réten rendel
fehér sziromköpenyben
kamilla doktor.

az én tengerem
pipacsselyemben maga
a hajnali rét

Cseppmentes mező
arany homokot perget
Sivatag arcán

Ne szídd a rétet,
hogyha nem tetszenek az
új virágai!

Tűztánc a réten.
Szememen máktej lepel,
Pipacs szirma hull.

csak nekünk nyílott
az összes virág, mikor
a réten jártunk ...

Setéten jártam,
a bizalomnak rétjén,
csak reád várva.

szoknyád alá néz
ezernyi fűszál mintha
mind férfi volna

zsendülő vetés
fedi ráncait s a föld
arca kisimul

napkorong fénye
repce virágra szórta
sárga aranyát

meseszép világ
mezei hangversenyén
pitypangtrombiták

Zöld mezőn száraz
kórókat vigasztal lágy
tavaszi szellő.

széltoló talpam
hátra mutatom tenger
szép gyermekláncfűn

Még csillagos csend
és puha hó fedi a
szelíd kaszálót.

alvó rét fölött
hideg fényű csillagok
ezüst borzongás

az első téli
éjszaka leple alatt
megőszült a rét

virágos mező
elvesztette illatát
pajtában pihen

Poros földútra
Kék katángszirmokat hint
Egy nyári emlék.

illatos mezőn
ernyősvirágok között
fecskefarkú száll

Mezők ruháján
virágcsillagok nyílnak,
ők így búcsúznak.

Kékfestő égbolt
műhelyében Nap színez
virágos rétet.

Úgy terül széjjel,
mint bársonyos takaró
rét fölött az est.

Tikkadt rét fölé
csillagot gyújt az este,
esőt permetez.

macska kószál kint
a pipacsos réteken
kalandra vágyik...

Mezei csendben
virágszoknyát bont a szél:
egy nyúl megriad.

Mezők illatos
csendjét hozta a szellő,
mikor átölelt.