Haiku versek a rétről

Mező közepén
áll a lány és vár. Tán rám?
Pillangó száll rá.

Mezei pipacs,
vérpiros folt a zöldben,
szépsége ragyog.

Pipacsok úsznak
lassan a messzi tavon,
hullámzik a rét.

hajkoronáját
gyermekláncfűből fonta -
nyári királylány

Én az alföld szép
mezején állok, ősi,
jó szellőt várok.

széles mosollyal
tarka rétek imáit
begyűjti a nap

Isten sző stólát
a tavasznak, tarka rét
terül el vásznán.

a nap fényével
mező csokrát kötöttem
körbe a szélben

illatos réten
csak intett és átsétált
apám a mennybe

takaróm az ég
ágyam a virágos rét
párnám tenyered

színpompás réten
folklór virág-keringő:
nyári fesztivál

Úgy képzelem el
fűben fekszünk, s fűszállal
csiklandoz a szél.

Hullámzó párák
lengedeznek a mezőn.
Álmot sző a rét.

Izzó nyári rét,
szikkadó száraz virág
szalmabálák közt.

alszik még a rét -
kócos felhőkön füsti
fecskék pihennek

fagyra virradó
kaszálatlan mezőkön
térdig ér a dér

A levendula
mező illat mámorát
szél teríti szét.

Derűs alkony száll,
a harmatos mezőkre,
elmúl a tavasz.

friss fű illata
keringőzik a mezőn
tavaszi széllel

dévaj tündérek
vadvirágos réteken
ropják a táncot

A réten rendel
fehér sziromköpenyben
kamilla doktor.

az én tengerem
pipacsselyemben maga
a hajnali rét

Cseppmentes mező
arany homokot perget
Sivatag arcán

Ne szídd a rétet,
hogyha nem tetszenek az
új virágai!

Tűztánc a réten.
Szememen máktej lepel,
Pipacs szirma hull.

csak nekünk nyílott
az összes virág, mikor
a réten jártunk ...

Setéten jártam,
a bizalomnak rétjén,
csak reád várva.

szoknyád alá néz
ezernyi fűszál mintha
mind férfi volna

zsendülő vetés
fedi ráncait s a föld
arca kisimul

napkorong fénye
repce virágra szórta
sárga aranyát

meseszép világ
mezei hangversenyén
pitypangtrombiták

Zöld mezőn száraz
kórókat vigasztal lágy
tavaszi szellő.

széltoló talpam
hátra mutatom tenger
szép gyermekláncfűn

Még csillagos csend
és puha hó fedi a
szelíd kaszálót.

alvó rét fölött
hideg fényű csillagok
ezüst borzongás

az első téli
éjszaka leple alatt
megőszült a rét