Haiku versek a rétről

az első téli
éjszaka leple alatt
megőszült a rét

virágos mező
elvesztette illatát
pajtában pihen

Poros földútra
Kék katángszirmokat hint
Egy nyári emlék.

illatos mezőn
ernyősvirágok között
fecskefarkú száll

Mezők ruháján
virágcsillagok nyílnak,
ők így búcsúznak.

fehér folyondár
ázottan öleli át
vadrózsa bokrát

Kékfestő égbolt
műhelyében Nap színez
virágos rétet.

Úgy terül széjjel,
mint bársonyos takaró
rét fölött az est.

Tikkadt rét fölé
csillagot gyújt az este,
esőt permetez.

macska kószál kint
a pipacsos réteken
kalandra vágyik...

Mezei csendben
virágszoknyát bont a szél:
egy nyúl megriad.

Mezők illatos
csendjét hozta a szellő,
mikor átölelt.

Csöndtakaróban
alszik a hajnali rét -
szellő sem rezdül.

Gyémánt gyöngyöket
perget a hajnali ég
szunnyadó rétre.

dalt dúdol a szél
kéklő harangvirágon
mező ölében

Aranyló réten
Rőt pipacsszirmok körül
Zsályaillat leng.

Sárguló rétre
Kamillaszirmok mellé
Alkonyillat leng.

Katángszirmokra
Csendes napfény pacsmagol
Bogárzümmögést.

Kikelet úrfi
vadvirágból köt pártát
szemérmes rétre

Hanyatt dőlt a rét,
hópihék öltöztetik
meztelenségét.

Harmatos réten
tavaszi szél bukdácsol,
szirmokat kócol.

Behorpadt a rét
a csatangoló marhák
szilaj léptétől.

harmatos rétet
hajnali napfény elől
dombok ölelnek

Némaság honol,
csak a lágy szellő suttog
alvó rét fölött.

Mezei balett -
Száz piros pipacsszoknya
lebben a szélben.

Tovafutó ér
karcol barázdát üde
rét friss füvébe.

Mezők illatos
csendjét hozta a szellő,
mikor átölelt.

Néma a rét most
tücsöklukban hegedű
alszik a tokban

szeresd bimbóban
a virágot virágban
a tarka rétet

Rebben a hajnal,
rózsaszín szárnya alatt
illattalan rét.

őszül a rétnek
kócossá vált hajszála
deres a határ

tegnap a réten
lekaszálták újra a
nyári illatot

mint sárga szoknyás
örömpöttyök csillognak
a zöld mezőben

kitárt karokkal
futó szél virágos rét
előtt rogy térdre

A virágos rét
illata asztalt bont az
univerzumban

szellő ringatja
a mezőt de elalszik
végül maga is