Haiku versek a rossz kapcsolatokról

Betelt a pohár
az utolsó csepp voltál.
Eleget nyeltem!

mikor bántanak
a lelkünk odavonszol
ahol süt a nap

Kérded, hogy vagyok,
nem érdekel a válasz,
mert te vagy rosszul.

Letüdőzöm a
fájdalmat, hogy mindened
tiszta maradjon.

szurokba mártott
fekete fátyollélek
keserű költő

Pokollá tetted
életem és azóta
ördögöd vagyok.

felemás viszony
én egészem te feled:
ketten másfelek

Egymás bántása
sokszor jobban összetart,
mint a szeretet.

Örvénylő tolvaj
Ez a világ, a kapzsi
Kezek mátrixa

Nos, a Teremtőt
Istenre és Allahra
Szakították szét

Csend... Büntetjük a
másikat, s vélt sérelmünk
végül erős vár.

átléptem volna
rajtad, de megbotlottam
saját magamban

Ellened annyi
érv szól, hogy én melletted
döntöttem inkább.

Téged és engem
a távolság tart össze,
ha együtt vagyunk.

Pontot ne tegyél
még, ha szíved csak vesszőt
kíván hagyni most.

Mikor magadhoz
szelídítettél, foglyok
lettünk mindketten.

te jöttél felém
életünk zöld mezején
ősz lett sár és köd

Szívem bezárom,
lelkem eltántorítom,
lábam hozzád visz...

Kemény szívedet
nem karcolja meg puha
lelkem... én kopok.

Ha még ennél is
jobban fájnék melletted -
elhagyhatnálak.

illatod ontod
töviseidet érzem
egyetlen rózsám