Rózsáról szóló haiku versek

Vörös selyemágy
tüskés szenvedélyem vagy
véres ujjbegy tart.

Ragyogó reggel
réten reszket egy rózsa
remény ringatja.

Tüske csókom szúr,
de szirmaim bársonya
puhán simogat.

Olyan, akár az
élet. Tüskék közt nő fel,
s nyílik mint lélek.

kisebb lepkeraj
kinyílt rózsáimra szállt
a jókedvem is

rózsa tövise
csak egyszer szúrt meg, ám az
emlék - többször is

szép rózsafüzér
Földanya kezén, minden
virág egy fohász

rózsák pirulnak
orcádon érzelmeknek
vad viharában

ablakban rózsa
bontja vágytalan selymét
napfényben fürdik

jégkristályokat
izzad a kertvégben egy
magányos rózsa

rózsa szirmán ül
lehullott apró gyémánt
angyali könnycsepp

Hajnali rózsa
édesen ízlelget épp
egy harmatcseppet.

Mintha én volnék.
Rózsa szirma fakul, de
illata üde...

bársonyos rózsa
bibés ölét matatja
egy kövér dongó

Egy bazsarózsa
lehajtotta kis fejét.
Nézi levelét.

rózsát nevelni
tüskék nélkül nem lehet
szeret nem szeret

Rózsa illattal,
szenderít az őszi szél,
örök álomra.

Voltam rózsa is
tövisek nélkül éltem
koszorú lettem.

ahogy rám nézel
rózsaszirmú dallamok
lakják a szívem

tövise hegyes
véred veszi ha töröd
őt szépségéért

Rózsakertemben
pad... Padra leült az est
Hűs romantika

Ha a türelem
a lélek gyümölcse, hol
terem a rózsa?

ha kérnéd, lennék
szép rózsád kelyhében az
ébredező vágy

Szívedbe döftem
egy szál sárga rózsával.
Liliom lennél?

rózsáknak kelyhe
kis megfáradt utazók
pihenőhelye

Hány szív gyötrelme
festette szirmaid ily
bíborvörösre?

Könnyezik az ősz;
harmatcsepp rózsa szirmán
érzékeny búcsú.

Őszi dér talán
megőrzi időtlenül
rózsák szirmait.

Örök hómezőn
vad széltől megtépázva
rózsa piroslik.

Tearózsámon
rózsabogár elaludt,
zöld szárnya rebben...

Te vagy a rózsám
tövised szúr, de bársony
szirmod enyhet ad.

Mélypiros rózsák
bársony szirmát simítja
kezembe a nyár...

Fehér rózsámon
barna pöttyök mesélnek
az elmúlásról.

sárga falevél
csókot lehel szégyenlős
rózsaszirmokra

Hervadó rózsa
szórja szét a szirmait,
gyönyörű halál.

Anyám rózsái
elnyíltak, de illatuk
lelkemben örök.