Rózsáról szóló haiku versek

Hervadó rózsa
szórja szét a szirmait,
gyönyörű halál.

Anyám rózsái
elnyíltak, de illatuk
lelkemben örök.

vanília szín
sárga rózsaszirmokon
édesen csábít

Rózsaszirmokon
esőcseppek napoznak:
tűnő varázslat.

Hideg hajnalon
ködkabátba öltözik
a rózsalugas.

Ki tekergeti
ki a rózsaszirmot, hogy
ki tudjon nyílni?

Rózsa szirmáról
legördülő vízcseppben
fürdik a bogár.

egy szál rózsában
a tágabb dimenziót
síkba préselted

Rügyben szunnyadó
kérdés válasszá nyílik,
szirmokat fakaszt.

Örök hómezőn
vad széltől simogatva:
rózsa piroslik.

Rózsa kelyhéből
hajnali harmatcseppet
kortyol egy bogár.

bársonyos rózsa
szirmára gyöngyként pereg
a hajnali dér

Faggyal vívódó
rózsaszirom kibontja
őszi illatát.

Bársonyos szirmok
Puha álmai közé
Gömbölyül a csend.

tüzes vággyal jött
tarka tavaszra a nyár
lángvörös rózsák

bimbózó rózsám
fényes porcelán szirmán
törékeny remény

ég s föld közé folyt
nap csipkézte fodorban
rózsa zuhatag

ég könnye alatt
kitárulkozott rózsám
ma földig hajolt

Hárfa dallam száll,
rózsa szirmán megpihen:
csenddé szelídül.

Kövirózsákon
Hűs csillagfény szendereg -
Szellő sem moccan.

rózsák illata
fűszerezi a reggelt
kerti ösvényen

Harmatos rózsa
szirmán napsugár táncol:
szikrázó fények.

Rózsa szoknyáját
tépi a szél, ébred a
csillagos égbolt.

Sziromcsendjébe
bújt változó szépsége:
bimbóból rózsa.

Bátran nyit szirmot
rózsa is, mert tövisek
őrzik bájait.

deres rózsaszál
fejet hajt a tél előtt
könnyeibe fagy

nyílnak a rózsák
tavasznak hiszik a télt
hazudik minden

későn érkező
sziromlányok vénülnek
rózsaszálakon

Egy rózsa felsír
őszi szél ostromában
megváltásra vár.

őszirózsa bont
hajnali érintésre
lelkes szirmokat

zöld kabátokban
még bimbók várakoznak
rózsává nyílni

lenge selyemben
reszket a bordó rózsa
nyárt illatozva

rózsák virulnak
az októberi fényben
álmuk már hideg

csöppnyi kertemben
rózsaszirom álmait
ringatja a szél

titkokat suttog
rózsa a szélnek de az
szétfújja mindet

rózsa didereg
az ébredő napfényben
búcsúzik az ősz