Rózsáról szóló haiku versek

Könnyezik az ősz;
harmatcsepp rózsa szirmán
érzékeny búcsú.

Őszi dér talán
megőrzi időtlenül
rózsák szirmait.

Örök hómezőn
vad széltől megtépázva
rózsa piroslik.

Tearózsámon
rózsabogár elaludt,
zöld szárnya rebben...

Te vagy a rózsám
tövised szúr, de bársony
szirmod enyhet ad.

Mélypiros rózsák
bársony szirmát simítja
kezembe a nyár...

Fehér rózsámon
barna pöttyök mesélnek
az elmúlásról.

sárga falevél
csókot lehel szégyenlős
rózsaszirmokra

Hervadó rózsa
szórja szét a szirmait,
gyönyörű halál.

Anyám rózsái
elnyíltak, de illatuk
lelkemben örök.

vanília szín
sárga rózsaszirmokon
édesen csábít

Rózsaszirmokon
esőcseppek napoznak:
tűnő varázslat.

Hideg hajnalon
ködkabátba öltözik
a rózsalugas.

Ki tekergeti
ki a rózsaszirmot, hogy
ki tudjon nyílni?

Rózsa szirmáról
legördülő vízcseppben
fürdik a bogár.

egy szál rózsában
a tágabb dimenziót
síkba préselted

Rügyben szunnyadó
kérdés válasszá nyílik,
szirmokat fakaszt.

Örök hómezőn
vad széltől simogatva:
rózsa piroslik.

Rózsa kelyhéből
hajnali harmatcseppet
kortyol egy bogár.

bársonyos rózsa
szirmára gyöngyként pereg
a hajnali dér

Faggyal vívódó
rózsaszirom kibontja
őszi illatát.

Bársonyos szirmok
Puha álmai közé
Gömbölyül a csend.

tüzes vággyal jött
tarka tavaszra a nyár
lángvörös rózsák

bimbózó rózsám
fényes porcelán szirmán
törékeny remény

ég s föld közé folyt
nap csipkézte fodorban
rózsa zuhatag

ég könnye alatt
kitárulkozott rózsám
ma földig hajolt

Hárfa dallam száll,
rózsa szirmán megpihen:
csenddé szelídül.

Kövirózsákon
Hűs csillagfény szendereg -
Szellő sem moccan.

rózsák illata
fűszerezi a reggelt
kerti ösvényen

Harmatos rózsa
szirmán napsugár táncol:
szikrázó fények.

Rózsa szoknyáját
tépi a szél, ébred a
csillagos égbolt.

Sziromcsendjébe
bújt változó szépsége:
bimbóból rózsa.

Bátran nyit szirmot
rózsa is, mert tövisek
őrzik bájait.

deres rózsaszál
fejet hajt a tél előtt
könnyeibe fagy

nyílnak a rózsák
tavasznak hiszik a télt
hazudik minden

későn érkező
sziromlányok vénülnek
rózsaszálakon