Rózsáról szóló haiku versek

bársonyos rózsa
bibés ölét matatja
egy kövér dongó

Egy bazsarózsa
lehajtotta kis fejét.
Nézi levelét.

rózsát nevelni
tüskék nélkül nem lehet
szeret nem szeret

Rózsa illattal,
szenderít az őszi szél,
örök álomra.

Voltam rózsa is
tövisek nélkül éltem
koszorú lettem.

ahogy rám nézel
rózsaszirmú dallamok
lakják a szívem

tövise hegyes
véred veszi ha töröd
őt szépségéért

Rózsakertemben
pad... Padra leült az est
Hűs romantika

Ha a türelem
a lélek gyümölcse, hol
terem a rózsa?

ha kérnéd, lennék
szép rózsád kelyhében az
ébredező vágy

Szívedbe döftem
egy szál sárga rózsával.
Liliom lennél?

rózsáknak kelyhe
kis megfáradt utazók
pihenőhelye

Hány szív gyötrelme
festette szirmaid ily
bíborvörösre?

Könnyezik az ősz;
harmatcsepp rózsa szirmán
érzékeny búcsú.

Őszi dér talán
megőrzi időtlenül
rózsák szirmait.

Örök hómezőn
vad széltől megtépázva
rózsa piroslik.

Tearózsámon
rózsabogár elaludt,
zöld szárnya rebben...

Te vagy a rózsám
tövised szúr, de bársony
szirmod enyhet ad.

Mélypiros rózsák
bársony szirmát simítja
kezembe a nyár...

Fehér rózsámon
barna pöttyök mesélnek
az elmúlásról.

sárga falevél
csókot lehel szégyenlős
rózsaszirmokra

Hervadó rózsa
szórja szét a szirmait,
gyönyörű halál.

Anyám rózsái
elnyíltak, de illatuk
lelkemben örök.

vanília szín
sárga rózsaszirmokon
édesen csábít

Rózsaszirmokon
esőcseppek napoznak:
tűnő varázslat.

Hideg hajnalon
ködkabátba öltözik
a rózsalugas.

Ki tekergeti
ki a rózsaszirmot, hogy
ki tudjon nyílni?

Rózsa szirmáról
legördülő vízcseppben
fürdik a bogár.

egy szál rózsában
a tágabb dimenziót
síkba préselted

Rügyben szunnyadó
kérdés válasszá nyílik,
szirmokat fakaszt.

Örök hómezőn
vad széltől simogatva:
rózsa piroslik.

Rózsa kelyhéből
hajnali harmatcseppet
kortyol egy bogár.

bársonyos rózsa
szirmára gyöngyként pereg
a hajnali dér

Faggyal vívódó
rózsaszirom kibontja
őszi illatát.

Bársonyos szirmok
Puha álmai közé
Gömbölyül a csend.

tüzes vággyal jött
tarka tavaszra a nyár
lángvörös rózsák