Haiku versek a segítségnyújtásról

Vergiliusként
nem egy Dantét kísértem.
Megpihennék már.

gyűjts majd szelet a
szárnyaim alá, ha nem
tudnék repülni!

végleg feladnád
nincs tovább s mélypont után
egy mentőöv vár

Adj reményt, annak
Ki elesett, nyújts felé
Segítő kezet.

Ha nem segítesz,
Ne várd másoktól is ezt
A jó szándékot

Ha a szándékod
helyes, Isten majd hozzá
teszi a többit.

Isten küldötte
szíveden át mindent lát.
Hagyd, hogy segítsen!

Mert ha mi önzők
is vagyunk, testünk összes
sejtje értünk van!

Ne állítsd magad
szembe senkivel, inkább
lépj oda mellé.

Ne tedd tönkre egy
angyal munkáját, csak mert
türelmetlen vagy.

mikor elesel -
Isten láthatatlanul
- téged felemel

végszükségben az
utolsó szalmaszál ad
kegyelemdöfést

Mentegettelek
időközben elsodort
saját viharom.

aki számít rád
annak jelenléted is
tud erőt adni

Vetkőztet szemed
képzeleted rabja vagy
megmentőd leszek.

szemedben láttam
a tengert fodrozódni
kis hajón jövök

Légy észrevétlen,
ha másokon segítesz.
Se smink, se díszek.

mikor nem látod
a nap fényes oldalát
fogd meg a kezem

Amikor baj van,
mutatkozik meg, milyen
vagy valójában.

firkáltam magam
megfogta kezem s megint
rajzolni kezdtem

kiket legjobban
segítünk ritkán tudják
miben van részük

nappalod után
leszek nálad éjszaka
ha álmodni vágysz

Nem kérkedek, csak
árnyékommal hűsítem
szíved bánatát.

légy te a zápor
én leszek napsütés hogy
szivárvány lehess

ha én cipelem
terhedet gyenge maradsz
én erősödöm

szíved vezessen
kezem majd segítség ha
mégis elesnél

rózsaillat száll
a légben a sárguló
büdöske felé