Haiku versek a sértésről

A sérelem kis
lelki tócsa, mit tenger
közönnyel benyel.

Legméltóbb válasz
Egy sértésre, ha jókat
Nevetgélsz rajta.

Hogyan felejtsek
kinek bocsássak meg, ha
nem is létezel?

Csomót kötöttem
bántó szavaidra, hogy
ne felejtselek.

Visszaléptem, hogy
szavaid karcoljanak
ne tépjenek fel.

sértődöttséged
ürügyén gyászba borul
a humorérzék

jeges szemedtől
bocsánatkérésem a
számban fagyott meg

Nem tudhatod, hogy
szavaid miként élnek
tovább másokban.

szavaid éle,
mint a fullánk fecskendez
mérget a szívbe

kegyeletsértő
zsákutcát elnevezni
hídemberekről

a bántásba az
ember halkan hal bele
összetöretik

Összetörted, de
hiába szólsz: "bocsánat!"
soha nem lesz ép...

álsággal élő
ki sebet ejtve hagy el
bűntudatlanul

csak addig bánthatsz
míg nem fed el sötét föld
virgács síromon

sértés: nem veszem
zokon - hibák rácsa közt
mindenki fogoly

Jövünk és megyünk.
Jó lenne seb nélküli
nyomokat hagyni!

Ki megbántottál -
te nem leszel vele több,
én sem kevesebb.

becsomagolom
szavaim sztaniolba
hogy ne sértődj meg

A jó szándéktól
a szögesdrót vas hegye
aligha tompul.

Hogy visszadobd, mit
fejedhez vágnak, ahhoz
hátra kell nézned.

Finoman csipkedj
másokat úgy, mintha te
magad lennél ott.

Szavak: megannyi
bántó gondolat, melyek
felénk lebegnek.

szavaid kövek
melyekből falat kezdtem
emelni közénk

Mint villámok az
eget - úgy hasítják szét
lelkem szavaid...

Víz cseppen fentről,
Homokon néma marad.
Akár a rossz szó.

Hogy bántottalak,
sosem fogom magamnak
megbocsátani.

sértés tövise
mélyre ment: hangtalanul
szisszen a lélek

Mint a mérgezett
nyilak, fájni repülnek
a kemény szavak.

Deszka a lelkem,
szálkáiba ver szöget,
minden kalapács.