Haiku versek a sértésről

Hogyan felejtsek
kinek bocsássak meg, ha
nem is létezel?

Csomót kötöttem
bántó szavaidra, hogy
ne felejtselek.

Visszaléptem, hogy
szavaid karcoljanak
ne tépjenek fel.

sértődöttséged
ürügyén gyászba borul
a humorérzék

jeges szemedtől
bocsánatkérésem a
számban fagyott meg

Nem tudhatod, hogy
szavaid miként élnek
tovább másokban.

szavaid éle,
mint a fullánk fecskendez
mérget a szívbe

kegyeletsértő
zsákutcát elnevezni
hídemberekről

a bántásba az
ember halkan hal bele
összetöretik

Összetörted, de
hiába szólsz: "bocsánat!"
soha nem lesz ép...

álsággal élő
ki sebet ejtve hagy el
bűntudatlanul

csak addig bánthatsz
míg nem fed el sötét föld
virgács síromon

sértés: nem veszem
zokon - hibák rácsa közt
mindenki fogoly

Jövünk és megyünk.
Jó lenne seb nélküli
nyomokat hagyni!

Ki megbántottál -
te nem leszel vele több,
én sem kevesebb.

becsomagolom
szavaim sztaniolba
hogy ne sértődj meg

A jó szándéktól
a szögesdrót vas hegye
aligha tompul.

Hogy visszadobd, mit
fejedhez vágnak, ahhoz
hátra kell nézned.

Finoman csipkedj
másokat úgy, mintha te
magad lennél ott.

Szavak: megannyi
bántó gondolat, melyek
felénk lebegnek.

szavaid kövek
melyekből falat kezdtem
emelni közénk

Mint villámok az
eget - úgy hasítják szét
lelkem szavaid...

Víz cseppen fentről,
Homokon néma marad.
Akár a rossz szó.

Hogy bántottalak,
sosem fogom magamnak
megbocsátani.

sértés tövise
mélyre ment: hangtalanul
szisszen a lélek

Mint a mérgezett
nyilak, fájni repülnek
a kemény szavak.

Deszka a lelkem,
szálkáiba ver szöget,
minden kalapács.