Haiku versek a szakításról

Jelen időben
szokom a hiányodat,
és a múlt időt.

két ember között
kihagyott ölelés a
távolságmérő

felejtenélek,
de túl sokszor gondolom,
`ne gondolj már rá`

Ha megígérem,
hogy sírni fog utánad
a szívem, elmész?

együtt döntöttünk
úgy, hogy külön leszünk majd
boldogtalanok

Ahogy elhagy, az
mindent elárul arról
- akit szerettél.

Együtt akartunk
eltévedni - de végül
Te vesztettél el.

tegnap még tenger
voltam - bőrödre száradt
só lettem mára

hihetetlen, hogy
egy fekvő nő volt, aki
kettőnk közé állt

Végül elmentél.
Jégszívemben üresen
Visszhangzik a tél.

jelenlétem nem
értékeled, rád hagyom
a hiányomat

Ég bent mély seb fáj,
tél van kint fagy bent tűz vár,
múlt még most is bánt.

rajtam kívül nem
talált magában semmi
kivetnivalót

a legfájóbb pont
az volt, mit a mondatunk
végére tettél

rád találni sem
volt könnyű, elveszteni
még nehezebb lesz

Ha kérni kell, hogy
maradjon, inkább kérd, hogy
messzire menjen.

Ruhák a földön
Egy darabig még így lesz,
újra egyedül.

megoldásunknak
volt kulcsa de bedobtuk
együtt a kútba

megfoghatatlan
lettél... szomorúságom
kitapintható

Ha tudom, hogy az
az utolsó alkalmunk,
nem megyek el rá.

kézzelfogható
bizonyítékom van rá
hogy elengedted

Eleinte még
ágyat vetett nekem, majd
később véget is.

soha ne mondd el
milyen is lettél volna,
ha még itt maradsz!

majd megtalálsz, ha
már nem tartasz rám igényt,
keresned sem kell

Űrt hagytál magad
után, helyet magamnak
mégsem találok.

szíved motelja
túl el-foglalt lett mára
kijelentkezem

Elállt. Lassanként
elvonulnak a felhők
borúddal együtt.

te csak eldobtál -
hogy össze is törtem az
már következmény

Válladról esett
kő szivem helyén talált
magának teret.

Veled vagyok még.
El foglak hagyni, félek.
Úgy elvinnélek.

üres a kezünk
egymás szemében állunk
kínkeservesen

Illatod emlék,
szemed misztikum, helyed
örök szívemben.

Sötétben élek,
most, hogy nem vagy. Rájöttem,
Te voltál a fény.

Nem kértem sokat,
se keveset. Ajtódra
írtam: ég veled!

Elmentél. Csend van.
Csak hiányod ketyeg még
régi óraként...

Én a figyelmen
kívülről jöttem. Téged
meg otthagytalak.