Haiku versek a szegénységről

Lassan elpusztít.
Gyógyíthatatlan és fáj.
Neve szegénység.

jólétben hinni
híd alatt vegetálva
elme tréfája

Ma krumplis tészta,
de holnap csak azért is
krumplileves lesz.

gazdagnak szabó
szegénynek meleg étel
az örömforrás

A szegénység mély
ráncait bámulom a
koszos házfalon.

Szegénység, sebaj!
De kérnék használati
utasítást is!

Hóesés - kinek
háza nincs - pusztán fagyos
dunyhatakaró

Szegényeknél a
test, gazdagoknál meg a
lélek megy tönkre.

Akkor adsz szívvel,
ha te már átélted, hogy
milyen az a nincs.

Stadion üres
lelátókkal, népkonyha
szüntelen sorral.

üres zsebekből
tekintetekbe csepeg
a nélkülözés

Van, ki pénz nélkül
gazdag. S van, ki úgy szegény,
hogy csak pénze van.

kanál nem csörren
tűzhelyen üres fazék
tegnapról maradt

A koldus étke
madárfütty, nekünk a lét
madárkalitka.

tátong az éhség
a tántorgó lét alatt
végtelen mélység

álmodozz szegény -
üldögélsz a valóság
kopott szőnyegén

Korgó gyomorral
nehéz megemészteni
Isten igéjét.

Paprikás krumpli
gazdagon, álmodik a
kislábosnyi lét.

csendes öregség
csak tea és egy zsemle
kisszéken ülve...

Csüggedt valóság,
a lét legalsó polcán
szél kerget álmot.

zseniális mily
könnyűszerrel felkophat
egy zseni áll is

csontsovány gyerek
mellett tar földszilánkon
keselyű gubbaszt

Nem sír a szegény
Csak fohászkodva kíván
Míg a gazdag él.

kopott macskakő
dülöngélő nagykabát
hajléktalan sors

Már ne kuporgass!
Az utolsó ingeden
nincsenek zsebek!