Haiku versek a szegénységről

Szegénység, sebaj!
De kérnék használati
utasítást is!

Hóesés - kinek
háza nincs - pusztán fagyos
dunyhatakaró

Szegényeknél a
test, gazdagoknál meg a
lélek megy tönkre.

Akkor adsz szívvel,
ha te már átélted, hogy
milyen az a nincs.

Stadion üres
lelátókkal, népkonyha
szüntelen sorral.

üres zsebekből
tekintetekbe csepeg
a nélkülözés

Van, ki pénz nélkül
gazdag. S van, ki úgy szegény,
hogy csak pénze van.

kanál nem csörren
tűzhelyen üres fazék
tegnapról maradt

szétszakadt nadrág
sebét csendben takarja
szegénység foltja

A koldus étke
madárfütty, nekünk a lét
madárkalitka.

tátong az éhség
a tántorgó lét alatt
végtelen mélység

álmodozz szegény -
üldögélsz a valóság
kopott szőnyegén

Korgó gyomorral
nehéz megemészteni
Isten igéjét.

Paprikás krumpli
gazdagon, álmodik a
kislábosnyi lét.

csendes öregség
csak tea és egy zsemle
kisszéken ülve...

Csüggedt valóság,
a lét legalsó polcán
szél kerget álmot.

zseniális mily
könnyűszerrel felkophat
egy zseni áll is

csontsovány gyerek
mellett tar földszilánkon
keselyű gubbaszt

Nem sír a szegény
Csak fohászkodva kíván
Míg a gazdag él.

kopott macskakő
dülöngélő nagykabát
hajléktalan sors

Már ne kuporgass!
Az utolsó ingeden
nincsenek zsebek!