Haiku versek a szélről

Szénport fúj a szél
A távolban vonatfütty
Állomást keres

Sokféle hangot
képes megszólaltatni
egyszerre a szél.

A szél egyaránt
játszik az avarral és
lombkoronával.

szél csiklandozza
járdán egymást kergeti
pár száraz levél

Szél fútta erdőn
Csordogáló pataknál
A Nap rám kacsint.

huzatos város
tornyain perlekednek
a szélkakasok

Apró kis szépség,
Sok pici ejtőernyő,
Szelek szárnyán száll.

Mogyoróbokrom
szélfútta ágain most
csíz egyensúlyoz...

a lombok között
elszunnyadt meleget most
kiűzi a szél

lágy ívbe hajló
nádszálak derekán csüng
egy halk zizzenés

sötét felhőből
esőt facsar - szél szalad
át a kerteken

elszabaduló
paripák sörényébe
szél kapaszkodik

narancsvörös ég
mézédes estéjén szél
fúj hajnali pírt

távolbazengő
lágy kabócadallammal
poroszkál a szél

nyírfaágakra
fonja magát gyengéden
a hófehér szél

Szélpásztor terel
békés bárányfelhőket
az égi mezőn.

viharfelhőket
kerget a májusi szél:
égi fogócska

Dús virágillat
csavargó nyári széllel
hozzám érkezett.

bíbor alkonyra
habselyem felhők ingét
férceli a szél

Különös hangot,
Kegyetlen dallamot hall
Az őszi szellő.

szél kerekedett
láthatatlan susogtak
éjbe olvadt fák.

Széllel integet
szőkülő búzatábla.
Mosolyog a táj.

bokor mélyében
megbújó madár dalát
vad szél nyeli el

Amikor a szél
súgja az égi titkot,
hallgat a minden.

mesés álmait
fújja a szél szerteszét
szedegethető

fényes víztükrén
szél zizzen az ezüst hold
darabokra hull

- hívnak aratni -
anyám mondta egykor ha
így zörgött a szél

Jégcsapos eresz
alatt kiadó fészek
- szél licitálja.

barnult falevél
most versenyt fut a széllel
együtt toccsannak

hajnali szél kel
s csillagok ezüst könnyét
szórja a fákra

öreg sóhajjal
felleget futtat a szél
a fény tenyerén

zsong a fűzliget
szélben rezgő lomb között
tavaszillat leng

fenyőlomb búcsút
int de lehet csak legyint
minden hiába

vad szél rázza meg
ablakom lámpák lengnek
ágcsontok törnek

Szemérmes szellő
pipacspiros titkait
felfedi az est.

körtefaágon
csókjával a könnyű szél
bimbót nyitogat