Haiku versek a szélről

Széllel integet
szőkülő búzatábla.
Mosolyog a táj.

bokor mélyében
megbújó madár dalát
vad szél nyeli el

Amikor a szél
súgja az égi titkot,
hallgat a minden.

mesés álmait
fújja a szél szerteszét
szedegethető

fényes víztükrén
szél zizzen az ezüst hold
darabokra hull

- hívnak aratni -
anyám mondta egykor ha
így zörgött a szél

Jégcsapos eresz
alatt kiadó fészek
- szél licitálja.

barnult falevél
most versenyt fut a széllel
együtt toccsannak

hajnali szél kel
s csillagok ezüst könnyét
szórja a fákra

öreg sóhajjal
felleget futtat a szél
a fény tenyerén

zsong a fűzliget
szélben rezgő lomb között
tavaszillat leng

fenyőlomb búcsút
int de lehet csak legyint
minden hiába

vad szél rázza meg
ablakom lámpák lengnek
ágcsontok törnek

Szemérmes szellő
pipacspiros titkait
felfedi az est.

körtefaágon
csókjával a könnyű szél
bimbót nyitogat

Sudár jegenye
tiszteli szél hatalmát
mélyen meghajol

Örök hómezőn
vad széltől simogatva:
rózsa piroslik.

szikrázó hóba
fagyos szél rajzol jelet
titkos üzenet

fagyos ujjakkal
karcol a tó jegére
jeleket a szél

deres almafa
csupasz ágai között
megpihen a szél

jeges téli szél
zörget egy száraz fészket
hálni jár bele

fészek ölében,
fájón ringatja a szél
nyárnak melegét

Pattanó rügyet
tavaszi szél simogat
almafa ágon.

Jeges hullámot
kerget a partig a szél,
vacog a hold is.

éles szél metszi
az éjbe szőtt csendleplet -
egyre szaggatja

egy ágról szakadt
madárfütty kergetőzik
csavargó széllel

Vörösbe hajló
vadszőlő levelek közt
hajnali szél jár.

selyemfüggönyön
át beszökött hozzám a
szél porcicázni

Holt leveleket
kerget a viharos szél
kopasz fák között.

Sárguló fák közt
ezüst ökörnyál libben
s táncol a szélben.

Szalmavirágot
zörget a bús őszi szél,
fagyot lehel rá.

dióhéj billeg
kifosztottságát búsan
siratja a szél

pirul az arcom
ahogy a fagyos szelek
körbecsókolnak

hullámtörésben
ezüstsirály vijjogást
táncoltat a szél

Üres utcákon
Kacagva szalad a szél
Levelet kerget

reggel arcú lány
szeméről álmot koldul
peronon a szél