Haiku versek a szélről

zimankós szél fúj
rebben egy fázós levél
útját keresi

a kapu alatt
süvítő csontujjú szél
lapos kúszásban

zizzen a nádas
kiüresedett stégen
csend küzd a széllel

a tél hangszerén
mindenkinek mást zenél
lelkesen a szél

Dorbézoló szél
megkopasztott fák ágán
keringőt táncol...

kesztyű nélküli
kezére rózsát csókol
mindenféle szél

szél sikoltva rí
pörög zokog dörömböl
lassan elfárad

beront harcdíszben
zord szélnek vad kényével
a haragos tél

Kóruspróbát tart
a szél kitartó fáknak.
Disz. Harmónia.

metsző szélvihar
a fák aranyló fejét
kopaszra nyírta

őszi lombok közt
szél bújócskázik végül
magára talál

selymet sző az est
pedig sálat kellene
őszi szél süvít

Egy rózsa felsír
őszi szél ostromában
megváltásra vár.

szél rendezgeti
színes avar levelét
szeret nem szeret

eddig aranyra
festette képeit most
fütyül rá a szél

bíborra festett
nyári napok képeit
hordja szét a szél

erdő kóchaját
fésüli a zsenge szél
levelek szállnak

levélszőnyeget
seper októberi szél
tölgyfaág alatt

kertkapum alatt
füttyét próbálva ki-be
jár az őszi szél

levelet görget
a hűs októberi szél
az utolsó tánc

Ritkuló fák közt
sétál a szél, levelek
szédülnek mélybe.

a szél fákat dönt
dühöng - majd szelíden a
hajadba simul

Avarba bújt a
szél s keserves sírása
fülemet bántja...

a szél is fázott
ma kabátok ujjába
bújt melegedni

vad szél sem bír a
vizes földhöz tapadó
falevelekkel

hűvös szél bújik
kabátzsebbe bliccelő
reggeli utas

Elrepült a nyár
üres fecskefészkekben
őszi szél bujkál

szépülő őszben
megszökött leveleket
táncoltat a szél

szél legyezi a
fákat lesodor néhány
arany levelet

Lágyan zengedez
színpompás hangszere a
rőt őszi szélnek.

süvítő szélben
didereg a levél is
őszi hajnalon

Galagonyaág
Libben a szélben - rajta
Hintázik az ősz.

szél ringatózik
a vén diófa hegyén
altatót dalol

A nap fényében
Aranyló búzatáblát
Fésülget a szél.

Tengerparti szél
kócba táncolta hajam
majd elviharzott.

Őszülő dűlő
fakult fűszál hajába
szél botlik bele