Haiku versek a szélről

felhőszoknyában
a szél dalára táncol
napszívű virág

temető felől
tavasz illatát hozza
az alkonyi szél

levél záporoz
fáim földig hajlanak
szélkorbács alatt

Rozsda pödörte
avar zörren, pőre fák
közt kószál a szél.

ablak szoknyáját
szél lebbenti fel szemközt
pirul a házfal

opálos ég ring
szellő dudorász halkan
álmot édesít

Jajgató szél az
idő ráncait kővel
festi a Földre.

búzakalász ring
susogó szél karjában
altatót dúdol

hullámzik a rét
tűzpiros szenvedélytől
szerelmes a szél

ibolyaillat
száll a kéket sóhajtó
tavaszi szélben

lepkeszárny rezdül
meggyfalevél fonákon
hárfázik a szél

erdő vadjait
sűrű bozót rejti és
emberszagú szél

sarki szél süvít
életlen borotvaként
nyakamon táncol

boldog borzongás
suhan a búzatáblán
szél simogatja

orgonabokor
ágán szélvihar zenél
rügyek táncolnak

Szél tilolta fák
szétszabdalt szirmaikat
vesztve gyászolnak.

Ma elsőbálos
Egy kinyílt rózsabimbó
A széllel táncol

Fagyos szél süvít,
gyertya lángja megremeg.
Didereg lelkem.

A holdékes tó
elhitte, ő a mennybolt...
míg szél nem támadt.

kuszálja a szél
áfonyakék álmaink
csonka hold figyel

Pitypang kelyhei
lebbennek a szellőben
selymes rét felett

mindenféle szél
játékává válhatunk
gyökerek nélkül

a megbocsátás
olyan mint vihar után
a csituló szél

tengernyi virág
sárga selyme hullámzik
mert játszik a szél

apadó napfényt
lúdbőrös szél birizgál
nyár ölében ősz

tegnap szemetét
küszöböm elé hordta
a tavaszi szél