Haiku versek a szélről

szél lehelete
lemeztelenítette
cseresznyefánkat

Bonts most vitorlát,
hajót álmodtam neked,
hogy szél lehessek.

lovak patáit
dübörgi kiszáradt rét
vágtázó szélben

ne ruhámat tépd
te vad szél - könnyeimet
fújd el messzire

szélben lobogó
lángfürtök lósörények
tajtékhab röppen

Patakcsobogás:
Szikla-font tincsei közt
átszalad a szél.

rózsaszín szirom
billeg a szélben kottáz
a néma csendnek

ritmusra zörög
minden redőny s ablakszem -
szél a karmester

felhőt kerget a
szél, nádat zizegtetve
csónakot lökdős

Tavasz dallamát
Fütyüli a kósza szél
Fák lombjai közt.

Tavaszi szél zúg.
Felkapta gondjaimat,
ágak siratják.

Nádasban a szél
Dalol, vízen csónak ring,
Égen ezüst Hold.

az ég peremét
véresre karmolják a
fekete ágak

teli szatyraim
vitorlájába kapva
majd feldönt a szél

Szél viszi szárnyán
Gondolataim s lelkem
Napfény öleli.

pipacsmezőként
virít a reggeli ég
vad szél dúlt arca

Januári szél
kedélyeket borzolva
leveleket szór

Fagyos szél szalad.
Kint fenyvest borzol, belül:
Idegszálaim.

a szél mily kerge
kis bundám alá bújna
nem hagyom persze

Hóesésben szél
Viszi a hópelyheket
Világot látni.

templomtetőt dúlt
szét a szél - kopácsolnak
lovak riadnak

ha a férfinép
ölelheti kedvesét -
megszelídült szél

égi zengő hang
csengve libben a szélben
felel rá harang

súgtál fülembe
szóvirágot - szertelen
szél másnak vitte

szél hozta hangok
megriadva csikó lesz
s vadul a vén ló

pőre fák között
átfutott az őszi szél
hidegen hagyott

gyönge fuvallat
játszadozik ostoba
szélkakasokkal

susogó bokrok
zizegő erdő - szellő
volt a karmester

sárgult falevél
a szél szonátájára
csendben lepereg...

Április-szellő
zúgja frissen zöld fákat.
Mit suttog a lomb?

az őszi szél ma
szerelmesek fülébe
duruzsolt egyre

Fent akadtam a
fán, zacskóként ránt a szél
nézem, nem értem.

Zamatos fürtjét
az őszi szél ringatja
tökéletesre.

homokot kavar
a szél csigaház roppan
a paták alatt

Hideg szél fúj itt,
sárgulnak falevelek,
kopogtat az ősz...

kis réseken ma
befütyült a szél, hangja
hangos könyörgés