Haiku versek a szélről

Szalmaszál végén
szappanbuborék ragyog,
s elszáll a szélben.

Szél jár a nád közt,
üstökösréce fészkét
lágyan ringatja.

szelíd szél motoz
csipkevirág szirmokon
erdő csendjében

Hűvös szél becéz
ághegyen illatozó
cseresznyeszirmot.

megfordult a szél
zord felhőket oszlatva
virágom fölött

Hársfa illatát
fújja a hajnali szél
füstös szobámba.

Két hegycsúcs között
a legrövidebb utat
csak a szél tudja.

Elhagyott fészek
ring a reggeli szélben,
mélyén sír a csönd.

Mélykék vánkoson
szunyókáló csillagot
becézget a szél.

Árvalányhajat
borzol az alkonyi szél
viharvert pusztán.

Ablakon kopog
esőcseppek zenéje:
szél dúdol vele.

Megpihen a szél
pelyhes fiókát rejtő
zöld lombok alatt.

kósza szél pihen
csüngő akácvirágon
eső közeleg

Keringőre kért,
port hintett a szemedbe:
sietve szelelt.

Piros mákvirág
őrült, vad flamencót jár
viharos szélben.

faág hárfáján
játszik a szél madárdal
kezd táncba vele

Göndör fürtjeid -
aranyló búzamező -
ringnak a szélben.

A kapu alatt
süvítő csontujjú szél:
ajtó nyikorog.

Szél sír a fák közt -
elmúlt tavaszról mesél
csupasz füzeknek.

Tavasz-dallamot
penget a hajnali szél
fűzfák ágain.

Fehér vitorla
leng a távoli tavon:
Zúgó szél zendül.

Szélben tomboló
zöld lovak a fák, de a
gyökér a karám.

mocorog a szél
aranyfésűvel bontja
zöld hajú tavaszt

Szél ringat hintát
- könnyed fogócskát játszik
árnyék és a fény.

a búzavirág
kékségét szél lengeti
a mezők felett

dalt dúdol a szél
kéklő harangvirágon
mező ölében

Dallammá válik
napsugár lépte nyomán
a szél zúgása.

pántlika libben
halk selyem suhanással
testet ölt a szél

Szirmok lebbennek
hársfa illatú szélben
könnyű lepkeként.

Szél sóhajtozik
a diófa ágain:
napfény mellé ül.

Farkasüvöltés
hasítja a táj felett
süvítő szelet.

patak lábánál
tavaszi szél csipkézi
hullám szoknyáját

kósza szél pihen
a vén diófa ágán
csicsergést hallgat

Tavaszi szellő
békejobbját nyújtja a
zord böjti szélnek.

Balatoni szél
fehér vitorlát dagaszt,
hullámot kerget.

Melegre vágyott
szél a zsebembe bújva
ziláltan piheg.