Haiku versek a szellőről

Csupasz ágakba
kapaszkodik a szellő
harmatos szárnya.

Lehűlt a világ,
kint tücskök ciripelnek,
hűs szellő támad...

nem szeretem a
szélcsendet, jobb ha arcon
csap néha a szél

súlytalan libben
néhány falevél, aztán
beáll a szélcsend

A test törékeny.
Szellőcske félbetépi.
És mi meghalunk?

Táncolnál velem?
S egy fuvallatnyi fénytől
már zizeg a lomb.

szökellő szellő
hűvös cirógatás vagy
égő arcomon

fény játszadozik
hajaddal, tavaszi szél
beletúr, igéz

vad szél, úgy érints
mint a tavaszi szellő
cseresznye szirmát

halványkék szellő
selymes rügyeket ringat
madárkánon szól

Selyem ruhában
Tipegő táncolópár
Erdő barátja.

rózsaszín szellő
kertek alján fütyörész
dervis táncot lejt

Tóparti csend vár.
Szelíd szellő simogat.
Álmodozhatnék.

Nevetve tűzöm
a szellőt a hajamba
Ő így is szabad

Apró kis szépség,
Sok pici ejtőernyő,
Szelek szárnyán száll.

Könnyű szellő jött:
halk sóhajjal vált el a
levél ágától.

pázsit bársonyát
szellő simítja, csókot
lehel rá a Hold

szellő a fákon
viharvert lombot tisztáz
bontófésűvel

Zizegnek a fák.
Üzenetet hord a szél.
Levéltitkokat.

szemérmes szellő
cirógatja fürtjeid
észre sem veszed

hajnali szellő
nádszálak bóbitáját
hívja egy táncra

virág arcáról
pillét ragad magával
a kósza szellő

darvakat simít
egy őszesti fuvallat
a nádas felett

Nyári szélvihar
elragadta kiskertem
virágillatát.

Táncra perdült, hűs
őszbe vénült falevél.
Felkérte a szél.

enyhe szellőként
szelíden megborzollak
csak hogy jól essek

tegnap nyakamba
csípett az esti szellő
ősznek fullánkja

szellő csitítgat
reszkető falevelet
őszbe kíséri

holdas éjjelen
nád susogja titkait
könnyű szellőnek

Színes festékkel
rajzol tavaszt a rétre
a langyos szellő.

egy magocska száll
szelek hátán világgá
apró ernyővel

enyhén hűs szellő
hevült lombokon hintál
hold-alkony fátyol

Szénakazalban
Nyáresti szellő bújtat
Pipacsillatot.

mezítlábas nyár
futkározik a réten
szellő kergeti

Szirmot perzselő
forró szellő lengedez
szomjas rét fölött.

pipacsnak kezét
szellő kéri egy táncra
elvörösödik