Haiku versek a szellőről

Tavaszi szellő
Barkaszöszöket kerget
Holdfényes estén.

Harmatcseppeken
csacska szellő szöszmötöl:
lábát áztatja.

Némaság honol,
csak a lágy szellő suttog
alvó rét fölött.

liliom-tánctól
fodros boldog víztükör
játéka szélnek

Csend ült az estre
már csak szellő botorkál:
bokorba tévedt.

Hajnali szellő
édes titkokat suttog
vén fák fülébe.

Tavaszi szellő
Tulipánok ölében
Napfényt hintáztat.

szellő lebegtet
az illatos rét felett
zsongó méheket

a szellő karján
keringőt jár a levél
lába földet ér

Tavaszi szellő
megsimogatta arcom,
s volt hajamba túrt.

Szellő bóklászik
a kócos domboldalon:
pipacsot ringat.

Szellő csilingel
Hervadt fűzfaágak közt,
Mélabús hangon.

bolondos szellő
táncol a levelekkel
karján perdülnek

Őszi szellő vet
Csüggedt fűzfaágak közt
Holdfénynek ágyat.

Langy szellő susog
Lombhervadás ágain -
Őszről mond mesét.

hajam illatát
lopja az őszi szellő
lágyan beletúr

hajnali szellő
különös üzenete
nyárutó szagú

Susog a nádas,
két szellő bújócskázik.
Vízparti idill.

hűsítő szellő
gömbölyödik a nyárra
apadó hőség

Nyári fuvallat
karolt, hűtlen szerető.
Már mást ölelget.

nyárnak szoknyáját
libbenti hűvös szellő
vetkőztetné már

Mint zabolátlan
kiscsikó, úgy futkároz
a réti szellő.

szellőre bízta
a kert hogy illatcsókját
kinek adja át

Nyakamba csókolt
egy huncut őszi szellő:
még dalol a nyár.

Hajladozik a
nád, lágyan fuvolázó
szél dallamára.

Mezők illatos
csendjét hozta a szellő,
mikor átölelt.

A hegyek ormán,
ábrándos énekével,
szellő tanyázik.

Nyargaló szellő
rózsaszoknyák alá néz.
Illatot szippant

szellő suhan a
kertbe magával viszi
az illatait

liliom gallért
vasal a nyári szellő
horizontomon

Két sínpár között
magányos nejlonzacskót
görget a szellő.

szellő ringatja
a mezőt de elalszik
végül maga is

nagy kazlak közt egy
szellő bújócskát játszó
apró tünemény

intett s legyintett
makrancos kacsójával
finnyás szellőlány

Lebben a szellő
Minden virág meghajlik
Csak te állsz köztük.

Leheletfinom
nyírfalomb közt szellő és
fény bújócskázik.