Szerelmes haiku versek

Szürkére mosott
égben tengerkék szemed
visszakívánom.

Mély szemeidben
megbúvó üzeneted
gyönyörű sorok...

Dallam az élet
hallom a virágokat
és hallak téged.

Ujjam simítja -
kik lehettek? Fapadon
szív átlőtt nyíllal.

Elküldöm hozzád
gondolataim fáznak
melegítsd őket!

nyári estéken
friss festéken a padon
volt lenyomatunk

Észre sem vettem,
ahogy halkan a lakat
szívemen kattant.

Simogass lágyan
ahogy a nap melege
csordogál ősszel.

Helyet cseréltek
gondolataink mindig
egymáson járnak.

Téged vártalak! -
Mondtad álmodban és én
magamra vettem.

Lábnyomaim itt
dideregnek a téli
hóban nélküled!

Szirmokat szórtál
ágyamra, illatozott
a vágy is bennünk.

Ma szeretsz vajon?
Szenvedélyed szarkazmus
álarcba rejted.

összetartozunk -
de épp csak annyira, mint
szél és vitorla

Ha érzem, hogy nem
ragaszkodsz hozzám, akkor
lemondok rólad.

Hiába van ősz,
szívemben egy érzés most
fakaszt rügyeket.

Hogy születtemben
őstengerként simogass
szerelem leszek!

Te vagy nekem az
ég, én rajta a csillag.
Összetartozunk.

Elnyűtt szavakat
hallok tőled és mégis
feldíszítenek.

Oly nagyon fontos
vagy nekem, mint víz alatt
a lélegzetem.

Te vagy a múzsám.
Dalok, képek, versek csak
Rólad születnek.

Tátongó lelkem
Fagyos űr, melyet senki
Ki nem tölt. Csak te

boldognak indult
szerelmünk most fekete
virágot nyílik

Őrült szívemnek
nem parancsolhat senki,
néha még én sem.

Függök szavaid
csillárján; csak kár, hogy nincs
már kapaszkodóm...

ki szerelembe
esik, e mély gödörből
nehezen jön ki

Ha elfogadod
szívemnek melegével
betakargatlak.

kinyíló gombok
és langy szél fútta dombok
... felettünk lombok

Szerelmed emel
magasra visz, érdemes
szárnyalni vele.

Utcaszemétbe
olvasatlanul dobott
szerelmeslevél

Újabb csalódás
Nem az utolsó, ettől
Félek, rettegek!

múltat idézem -
fáj forgatni szerelmünk
könnyes lapjait

a bennem égő
tűz esetén, te vagy az
értesítendő

Bennem tomboló
vihart egyetlen szavad
megszelídíti.

Szemem szemedbe
veszett - elengedett kő
elmerülőben

túlpartra vágyó
költő fogai között
átvitt értelem