Szerelmes haiku versek

Már múlt időben
beszélek rólad, de még
veled élek: ott.

Lényed inspirált,
Személyed lenyűgözött,
Megyek világgá.

Ha veled vagyok,
közöm nincs önmagamhoz
- kihajnalodok.

Téged szeretlek-
ilyennek vagy olyannak
akármilyennek.

Mosolyogva néz,
Feléd ballag, megölel.
Megjöttél végre.

Ülj ide mellém!
Te vagy a kulcs a kottán-
rád hangolódom.

Buborék vagy, én
kóla, s mily rossz a kóla
buborék nélkül.

Letagadtam, hogy
szeretem. Életem nagy
hazugsága ez.

Akárhová is
megyek, nincs olyan hely, hol
ne hiányoznál!

Valaki bolyong
a lelkemben. Kiutat,
vagy otthont keres?

Mára már tudom:
magam benned szeretem,
magamban téged.

Téged szeretlek?
Vagy azt, hogy szerethet(l)ek?
Máig sem tudom.

Te tovább léptél
De sarud sárba ragadt
Nem jó senkire

Olyan utakra
lépek, hogy mindig nálad
találom magam.

Hűtőmágnesek
őrzik közös útjaink
boldog emlékét.

boldogság lenne
ha el mernéd hinni, hogy
te vagy a fecském

Lépteid zaja
szívverésemre rímel.
Költészet ez is...

Emlékszem egyszer
Önzetlenül szerettem
Elengedtelek

Amit az agyam
kibogozott, a szívem
összekuszálta.

Te voltál s ha vársz
Mi lehettünk volna, most
Hiányod emészt

Ki a legszebb nő
ebben a nagy világban?
Az, akit szeretsz!

Nem csak téged, még
magamat is szeretem,
ha veled vagyok.

Hamuban parázs,
szerelemben szenvedély,
rakd meg a tüzet!

tánclépéseim
pontosan illeszkednek
a dallamodhoz

Ha te nem lennél,
szívem bal kamráján is
átfújna a szél.

Meztelen lelkünk
érintésében szívünk
kitárulkozik.

maradt valami
megmagyarázhatatlan
hézag utánad

Benned teremnek
vágyaim valósággá
megismerhetem.

Halvány égbolton
hangod nyomát keresem,
csak csíkot húzott.

csendembe téged
vonnálak be teljesen
és véglegesen

Csoda lesz érzem
Napfény nyílik a kékben
Ma újra látlak

ha a szerelem
tűzénél csak bóbiskolsz
kialszik lángja

Talán csak álom
Voltál hajnal el is vett
De nem feledlek

boldog perceink
egymásba kapaszkodó
nyitott nyolcasok

feléd gurulva
utolsó emlékem hogy
nem fog már fékem

Kettészakad a
valóság, mint te-meg én.
Nem létezünk már.