Szerelmes haiku versek

a szerelemhez
test is szükségeltetik
három az egyben

A szeretlek egy
szó, mit ha sokat mondunk
kiüresedik.

Rólad álmodtam
az éjjel... érintésed
kéjvarázsával.

Nászunk repülés
kitárt szárnyaid alatt
sassá változom.

érc a szeretet
cseppek között ölelget -
fénylő pontokkal

Poklaim mélyén,
egek magasságában,
téged kereslek...

Porladó szívünk
képlékeny állandóság
örök időn túl.

Elszállni vágytam
ökörnyál csókjával mert
gyöngyház fénye volt.

Megint elém jött
hajamba szagolt az ősz -
szél szerelme hív.

halvány csillagok
hunyorogva kortyolnak
ragyogásunkból

Szent Iván éjnek
hűs szellő nyitogatta
ezüst köntösét.

emlékeim hű
társát szívembe zárni
próbálnám újra

Láthatunk mennyet,
Ha átjutunk a poklon -
S bízunk egymásban.

Mosolygott lágyan
mikor kitépte szívem...
Szeretlek - mondta

Átvirrasztottuk
Éltünk vörös hajnalát -
Sötét, nem riaszt

Bársonyos csókja,
ajkamra fagyott lágyan -
Halálra szeret

Egyedül ültem
szívemben szerelemmel
bambán, boldogan.

Zsenge levelek,
tavaszi friss ölelés -
rigószerelem.

Kit Erósz ölelt
és ő visszaölelte
igazságot lát.

Búvóhelyünkön
biztonságot hordozott
az összebújás.

Hajnalom voltál
a legszebb napfelkeltém -
Csillagom lettél

Nagy szerelmek nem
számolással kezdődnek -
azzal végződnek.

Szívdobbanásod
lüktet verőereim
bíborhálóján.

legmegnyugtaTÓbb
tenger nekem, amikor
szemedben fürdetsz

Érzem elveszem
vérszínű vágyaidnak
lüktetésében.

lehetünk bárhol
az számunkra mindig egy
darabka éden

újjászületek
életre-ölelésed
melegségében

mikor megláttad
szeretnivalóságod
akkor hittél el

boldogok vagyunk
bűvös csillaghalmazok
egymás égboltján

Kedves arcodban
naponta megfürödnöm
létkérdés csupán.

szeretem lényed
de legjobban azt ahogy
lelkünk összecseng

szárnyaid alá
fodrozom a kék eget
kicsi madaram

sohasem fázom
mélybarna szemeidben
ott lobog a nyár

megszépít szemed
te viszontragyogsz bennem
kölcsön(ös)hatás

Mediterrán ősz
hamvába hulló csókod
íze lüktetés.

kopár csend lepi
kietlen fehér a táj
nézem: jössz-e már?