Szerelmes haiku versek

Felejtenélek,
De éjszakánként rám törsz.
Zárnom kell szívem.

A kezemben az
iránytű, akárhogy is,
csak Feléd mutat.

Két égő csillag
Ragyogó fúziója
Csillagszerelem

te a tű én a
cérna - elveszhetnénk egy
szénakazalban

Nincsen második
ha mindenki valaki
első számúja.

lágyan feszül az
orchideaharisnya
az éj combjain

mikor te döntesz,
csinosan áll rajtam az
a szép pillanat

feléd lépkedve
lágyan kibontva hordom
a szeretetem

Rózsaszín ködben
dupla fehér bottal jár
a vak szerelem.

Szerelemvirág
égszínkék tölcsérei
súgják a neved.

Csillagok alatt
kabócák nászéneke
sajdítja szívem.

gördülő könnycsepp
ejt sós pontot ajkaink
édes szegletén

öledbe bújnék
mint holdsugár csendjébe
apró csillagok

Szerelemben a
lelkek összesimulnak,
együtt rezegnek.

A Te örömöd
fontosabb, mint az enyém,
így szeretlek én.

Az új szerelem
egy száguldó gyorsvonat
vészfékek nélkül.

szorosan egymás
mellett nem számít, ha ránk
hullik az idő

édes sóhajjal
lepett be minket az est
pihe-pokróca

lassan tűnik el,
mint elvakult tükörről
páralenyomat

Mintha én lennék
a világ hét csodája,
úgy öleltél át.

behunyom szemem
míg édes kis csendjeid
belém suttogod

Én csak szeretve
tudom gyűlölni azt, kit
egykor imádtam.

lassított a perc
szerelmes gerlék csókján
megtántorodott

Rám terítette
ingét, hogy szeretetem
kivasalhassa.

nézlek csak nézlek
zizegő hársfa alatt
múlnak a percek

Gyermekként erről
álmodtam, ketten együtt,
végig az úton.

vannak napjaim,
mikor magamra zárnám
mind a két karod

Hatalmad szívem
felett szeretetemből
fakadt örökkön.

vacogó vágyak
sűrű lombok rejtekén
felmelegednek

Nem is sejtettem,
hogy az örökké veled
ennyire rövid.

fogd be a szemem
éjjeli sötétségben
lásson a lelkem

nevetve állsz a
tóban. Irigylem a víz
minden kis cseppjét.

falevélre írt
vallomást cinke kottáz -
- dal ablakodban

vad szárnyalásunk
közben egyszer csak egymás
rabjai lettünk

foszló elmémben
szilárdan, mint egy ösztön
csak Te létezel

Mikor a karod
selyem volt, érintettem
az élet lelkét.