Szerelmes haiku versek

nincs kívánságom -
míg legszebb érzéseink
bontom ki veled

Tested melege
szikrát csiholt szívemen.
Remény pislákol.

veled álmodtam -
testünk angyalt formázott
a puha hóban

csinos pehelyként
tündöklök előtted is -
épp csak te nem látsz

Szerelmed megtart,
mégis az égig emel,
veled gyógyulok.

Megláttad bennem
már akkor azt, amit még
most sem hiszek el.

amikor elmész
végtelen fehér csenddé
dermed a világ

ne bonyolítsd túl
kapj derékon és csókolj
ilyen egyszerű

szíved a szívem
kilincse és tested a
testem bilincse

Eszem elvesztem
veled. De lelkem lehet
benned lelem meg.

Szerelmünk lángol.
Én téged - míg te magad
imádod szívből

vállára hajolsz
homlokcsók pecsétje véd
hazaérkeztél

s mert gyáva voltam,
már örökké magamban
hordom - szeretlek

tőled lehetne
szívem csücske csinosabb
ha belebújnál

a másik sosem
volt-lesz tied - az érzés
igen - azt reptesd

Verseimbe nem
tennélek, annál sokkal
jobban féltelek.

Szívem legmélyén
vágyakozva, hevesen
ott lobog a tűz.

Érintésedtől
ledőlnek a falaim,
megszűnik az én.

Szerelmed csupán
faágba kapaszkodó,
libbenő levél.

Minden ölelő
kar a halál elöli
menedék neked.

azért szerettél
szemeimbe nézni, mert
szépnek láttalak

Nem számít a kor,
mert számomra a benned
élő nő örök.

pórusszámláló
ajkak nyoma - libabőr
- tetőtől talpig

Átölelsz, ahogy
Nap csókolja létre, a
csírázó magot.

Szívemre tettél
foglalót: nem lesz másé -
csak Te szeressél.

megölelgetnek
a tőled kapott gyengéd
suttogós napok

Legbelül kívül
vagy a körömön. Lépj be
- jelszavam tudod.

kúszó gaz csókol
rózsaszirmot - tövist tűr
és ölelve hal

gondolatban már
ajkad vonalától is
messzebbre mentem

szeretem mikor
minden apró részletem
szemedbe merül

Becsomagoltam
a szívem is, a táska
alján találod.

én és a reggel
frottírban elücsörgünk
amíg még pihensz

nálad a fegyver
igazi veszélyt mégis
én jelenthetek

hangodba karol
a legeslegcsinosabb,
bársonykék kedvem

ujjbegyek ajkak
érintésnyomán emel
mélységi mámor

"Szerethetővé
vált tüskés rózsa, ráncos
kéz ujjaiban."