Szerelmes haiku versek

az otthon ott van
minden egymásra kulcsolt
szeretésünkben

Bár fogod kezem,
érzem, szíved már másé.
Zúzmarás világ.

van egy oltárom
higgy bennem és építsünk
köré templomot

bármit érintesz
ott vagyok benne mint az
ujjlenyomatod

félholdra rágom
szerelmem sötét felét
a hiányodtól

veled hallgatok
mióta kérdés nélkül
kapom a választ

jázmin illatot
hazudott tegnap a szél
kitártam szívem

ha elolvadok
esővé porladok s rád
hullok finoman

őszi alkonyok
rég volt emléked őrzik
forró teámban

Ágyam szélére
ült napsugár mára is
szerelmet ígért.

te légy csak folyó
én leszek a medredben
koptatott szikla

míg összefutunk,
mindinkább megemlít a
paplan melege

hajnali fényben
láttam meg mosolyodban
szerelmed báját

soros kötésben
vagyunk, ha zárlatot kapsz
kiégek én is

kedves szavakkal
győztél meg arról hogy csak
te hiányoztál

Vadgesztenyék közt
Kabátzsebemben őrzöm
Kézmelegedet.

érzékem nyitod
mikor végigsimítod
ajkam szemeddel

gyümölcsök mellé
vesszőkosárba gyűlik
a friss szerelem

Tekintetedben
megtaláltam magamat
szívem bimbót hajt.

Rádgömbölyülve
Finom szívveréseddé
Álmodom magam.

személyiséged
bármely távolságból kész
mosolyogtatni

Ennyi volt mondtad
S bár gondoltam ez eljön
A szívem hasadt.

Boldoggá élem
Kis öleléskuckónkban
Minden bánatod.

Remegő szívvel
teljesül be vágyunk a
kopár fák alatt.

Elalvás előtt
oldom kékemet szemed
éjsötétjében.

Puha estékkel
Takarózik egymásba
Finom mosolyunk.

Lelkem telihold.
Te otthonra lelsz benne.
Szemedben hajnal.

ha neked adom
a vásznam megrajzolod
az önarcképem?

válassz olyat ki
veled nevet az élet
abszurditásán

Összegyűrt lelkem
karod alá simulva
öleléskérés.

Lágy nevetésed
aranyló őszi fényben
megbabonázott.

míg rád gondolok,
kis kunyhóra lelnek a
nyugtalanságok

Testemen szétszórt
csókjaid tüzét festem
ajkamra rúzsnak.

el kell engednem,
hogy újra ölelhessen
a várakozás

hogy annak láthass
aminek megszerettél,
vakon tartalak

Eddig te hoztál
virágot nekem, most már
én viszek neked.