Szerelmes haiku versek

Smaragd szemed, mint
a tenger, ha a napfény
simítja reggel.

szerelem virág
bimbóján megremegtek
édes vágyaink

Bezárom magam
két pillantásod közé
édes könnycseppnek.

szemedben látom
azt a csillagot amit
lehoztam neked

csókjaim nyomán
ezernyi apró virág
testeden nyílik

bent ülök szótlan
míg szívem kint kiabál
kettő között rács

Rád gondolok ma
- tudod, azért- mert másra
nem tudok. Soha.

Egy érintésben
- szavak nélkül is - minden
érzés benne van.

Egy gyűlöletben
ezer bánat jár jegyben
összeadódnak.

A szerelem két
Összesodródott kavics
Víz sodrásában

Hullámzó tenger
karolja karcsú bokám.
Homokba írlak.

A távolság, csend
lényegtelen, ha közben
szívemmel látlak.

Mióta hangod
meghallottam, szívem lett
csendes kísérőd.

Szerelem nélkül
Értelmetlen tegnapok
A holnapjaink.

Ülünk a padon.
Nyári csend félti tőlem
ártatlanságod.

Fényölelésben
gyengéd szellő cirógat
virágszőnyegen.

Szembejön velem
nap mint nap a szerelem
inkognitóban.

tekintetedben
feloldódva érzem, most
igazán élek

Milliárdszor hét
és fél szempár közül is
egyben olvad fel.

Akácillat várt
S derekadat ölelve
Méz lett a világ

érhálózatom
rejtett zegzugaiban
te lüktetsz folyvást

lélegzetedből
sodortam magam köré
ezüst végtelent

Naponta festi
újra szerelmünk egét
a lenyugvó nap.

Oxitocin és
Fenil-etil-amin-sokk.
Ennyi az egész.

Barátság sétál
Szerelemmel - mindketten
másról beszélnek.

szirmok szőnyegét
teríted alám minden
lélegzetedben

míg magába zárt
lelked bársonyán az éj
megszűnt a világ

Lefagyott színek,
szürkébe bújó város,
bennem tűz - érte.

Megállt az Idő
a pillanatnál, mikor
megszerettelek.

egy érintésre
tavaszi zsongást érzel
s megduzzad a rügy

Emlékszel? A Hold
kettőnkre szórta fényét
ablakod előtt.

Tedd zárójelbe
hűs tenyereddel arcom,
forró homlokom.

beszélj csak beszélj
lelkem hangszerén a szél
hangoddal zenél

Előttem avar
de kettőnk lábnyomában
tavasz poroszkál.

Nem láttalak még
netes dróthálón mégis
belém karcoltál

Szeretsz és viszont-
szeretnek. Ne keresgélj
tovább életcélt!