Szerelmes haiku versek

Sosem múlik el
az igazi szerelem -
csak átalakul...

Szerelem színét
szellő szórja szemembe -
vérszilvavirág

remény a szívben
mint virágba boruló
metszéspontjaink

A maszk lekerült,
mosolyod már látható,
én elolvadok.

Mosolyod fehér
sárga, zöld és rózsaszín
kankalinerdő.

Fönt, a hegycsúcson
az ég a földdel cserél
hűs lélegzetet.

A vágyaimat
fohászként fontam szélbe.
Idő kitépte.

Már tudom, hogy a
csoda csak álom. Nem jön,
hiába várom.

Amiről annyit
álmodik az ember, az
már nem valóság.

Mondd, merre is van
az őszinte szeretet
egyenes útja?

Másra kényszerít
a külvilág, időtlen
pusztaság a lét.

Még teremthető,
hol tagadni vétek, mert
a sorsunk ellen

Majd lassan és lágy
öleléssel, új napnak
nekiindulunk.

Takarózz vele,
kedves, hogy ne fázzak én
se, soha Benned.

Ébredés után
elbújnak a hajnalban
álmodott szavak.

Lelked szilánkja
körmöm alá ment szálka:
kellemesen szúr.

Végtelen felé
tartó életem, veled
lett párhuzamos.

Tavasz, szerelem,
emberség és tisztesség
legyen a Földön...

Körém fonódott
a végtelen, és most itt
állok, védtelen.

Régi autó:
Kerekein sem gurult,
Ezért eladtam

az összes szösz te
lennél belül, ha szívem
kifordítanám

Ajtót nyitogat
illatod ki-be jár - egy
gondolatomra.

Kerülő úton,
messze, távol szívedtől-
végre nyugtom van.

Ember-törvények,
Isten törvényeibe
nem is illenek.

Nem hirdetni kell.
Érezni, éreztetni
mégis érdemes.

Hogy félrever, mint
a harangok? Csak úgy, mint
fejben a hangok.

S pengetjük tovább,
lét barbár akkordjait.
Mindig, ugyanitt.

S hosszan néznélek,
hogy hunyt szemem mögött is
Téged lássalak.

Ahogy ruhája
a földre csusszant, lehullt
az álarca is.

Már nem vágyálom
szép szerelemvirágom -
nyílik szívágyon

Féltenivaló
szerelmes kisbogár vagy-
szívem közepe.

Szíved parazsát
láttam nekem izzani-
hamuját őrzöm.

szerelem-kerék
rozsdásodva nyikorog
de most is forog

egyenlő szárú
háromszögben szenvedünk -
dönthetnél végre

Szűrt holdfény ömlik
titkos szerelem köré-
esti randevú.

Reggeli fények,
mindenütt látlak téged.
Lámpaoltás lesz.