Szerelmes haiku versek

szorosan egymás
mellett nem számít, ha ránk
hullik az idő

tenyereidbe
emelsz nyomban, ha éppen
szirmokra hullok

édes sóhajjal
lepett be minket az est
pihe-pokróca

lassan tűnik el,
mint elvakult tükörről
páralenyomat

Mintha én lennék
a világ hét csodája,
úgy öleltél át.

behunyom szemem
míg édes kis csendjeid
belém suttogod

Én csak szeretve
tudom gyűlölni azt, kit
egykor imádtam.

lassított a perc
szerelmes gerlék csókján
megtántorodott

Rám terítette
ingét, hogy szeretetem
kivasalhassa.

nézlek csak nézlek
zizegő hársfa alatt
múlnak a percek

Gyermekként erről
álmodtam, ketten együtt,
végig az úton.

vannak napjaim,
mikor magamra zárnám
mind a két karod

minden szeretet
udvarán rád hull néhány
sziromnyi május

Hatalmad szívem
felett szeretetemből
fakadt örökkön.

vacogó vágyak
sűrű lombok rejtekén
felmelegednek

Nem is sejtettem,
hogy az örökké veled
ennyire rövid.

fogd be a szemem
éjjeli sötétségben
lásson a lelkem

nevetve állsz a
tóban. Irigylem a víz
minden kis cseppjét.

falevélre írt
vallomást cinke kottáz -
- dal ablakodban

vad szárnyalásunk
közben egyszer csak egymás
rabjai lettünk

foszló elmémben
szilárdan, mint egy ösztön
csak Te létezel

Mikor a karod
selyem volt, érintettem
az élet lelkét.

Felhő öleli,
ahogy én szeretnélek,
a kelő napot.

míg szerettelek
szárnyakat növesztettél
gyökerek helyett

lágy szirmot kerget,
rügyet bont a szél, dala
szerelmet ígér

nyakad pihéin
lelnék csak békéjüket
égő ajkaim

Napfény és eső
szerelméből szivárvány
szökik az égre.

Magadat tisztán
találod meg másban s így
új értelmet nyersz.

Akkor tudtam meg,
hogy mi a hiány, mikor
megszerettelek.

pillaszárnyú kis
szembogarad szívemben
lett borostyánkő

gondolataim
között kerestelek de
szívemben voltál

belélegezzük
egymás csöndjét mielőtt
megszökne tőlünk

mintha mimózát
simogatnék lelked is
úgy beleborzong

Még alig merem
elhinni, hogy megosztod
velem életed.

Fázva, remegve,
önmagam elöl futva,
karodba zártál.

akadály röppen
a meleg tenyeredben
táncomat lejtem