Szerelmes haiku versek

lehettem volna
boldog is, de helyette
szerelmes lettem

édes mosollyal
pihensz szívem redőin
lelkem takar be

Felkapott levél
széllel szálló gondolat
veled repülni.

Másodvirágzunk
szebbre nyíló őszünkben
hazatalálunk.

átmelegítesz,
mint egy gyűrt cetlin talált
- kedves üzenet

Ébredni vágyik
a szív, de nappal is csak
álmokat kerget.

Méz illatú nyár
beköltöztetted magad
éléskamrámba.

Hajnalban kelek
mielőtt mész - fényedbe
mártom arcomat.

A fűillatú
tűznyárba habarodtam
szerelme éget.

Szerelem? Lepke
Az, mely szíved tavaszán
Virágot ízlel.

Madár trillázik
tavaszi szerelemben -
zsenge fenyőrügy

Virágba borult
mezők szerelme ölel
élet mintára.

Sosem múlik el
az igazi szerelem -
csak átalakul...

Szerelem színét
szellő szórja szemembe -
vérszilvavirág

remény a szívben
mint virágba boruló
metszéspontjaink

A maszk lekerült,
mosolyod már látható,
én elolvadok.

Mosolyod fehér
sárga, zöld és rózsaszín
kankalinerdő.

Fönt, a hegycsúcson
az ég a földdel cserél
hűs lélegzetet.

A vágyaimat
fohászként fontam szélbe.
Idő kitépte.

Már tudom, hogy a
csoda csak álom. Nem jön,
hiába várom.

Amiről annyit
álmodik az ember, az
már nem valóság.

Mondd, merre is van
az őszinte szeretet
egyenes útja?

Másra kényszerít
a külvilág, időtlen
pusztaság a lét.

Még teremthető,
hol tagadni vétek, mert
a sorsunk ellen

Majd lassan és lágy
öleléssel, új napnak
nekiindulunk.

Takarózz vele,
kedves, hogy ne fázzak én
se, soha Benned.

Ébredés után
elbújnak a hajnalban
álmodott szavak.

Lelked szilánkja
körmöm alá ment szálka:
kellemesen szúr.

Végtelen felé
tartó életem, veled
lett párhuzamos.

Tavasz, szerelem,
emberség és tisztesség
legyen a Földön...

Körém fonódott
a végtelen, és most itt
állok, védtelen.

Régi autó:
Kerekein sem gurult,
Ezért eladtam

az összes szösz te
lennél belül, ha szívem
kifordítanám

Ajtót nyitogat
illatod ki-be jár - egy
gondolatomra.

Kerülő úton,
messze, távol szívedtől-
végre nyugtom van.

Ember-törvények,
Isten törvényeibe
nem is illenek.