Szerelmes haiku versek

Búvóhelyünkön
biztonságot hordozott
az összebújás.

Hajnalom voltál
a legszebb napfelkeltém -
Csillagom lettél

Nagy szerelmek nem
számolással kezdődnek -
azzal végződnek.

Szívdobbanásod
lüktet verőereim
bíborhálóján.

legmegnyugtaTÓbb
tenger nekem, amikor
szemedben fürdetsz

Érzem elveszem
vérszínű vágyaidnak
lüktetésében.

lehetünk bárhol
az számunkra mindig egy
darabka éden

újjászületek
életre-ölelésed
melegségében

mikor megláttad
szeretnivalóságod
akkor hittél el

boldogok vagyunk
bűvös csillaghalmazok
egymás égboltján

Kedves arcodban
naponta megfürödnöm
létkérdés csupán.

szeretem lényed
de legjobban azt ahogy
lelkünk összecseng

szárnyaid alá
fodrozom a kék eget
kicsi madaram

sohasem fázom
mélybarna szemeidben
ott lobog a nyár

megszépít szemed
te viszontragyogsz bennem
kölcsön(ös)hatás

Mediterrán ősz
hamvába hulló csókod
íze lüktetés.

kopár csend lepi
kietlen fehér a táj
nézem: jössz-e már?

Csillogó szemed
napfény a hópihéken
szerelmed gyémánt.

lehettem volna
boldog is, de helyette
szerelmes lettem

Felkapott levél
széllel szálló gondolat
veled repülni.

Másodvirágzunk
szebbre nyíló őszünkben
hazatalálunk.

átmelegítesz,
mint egy gyűrt cetlin talált
- kedves üzenet

Ébredni vágyik
a szív, de nappal is csak
álmokat kerget.

Méz illatú nyár
beköltöztetted magad
éléskamrámba.

Hajnalban kelek
mielőtt mész - fényedbe
mártom arcomat.

A fűillatú
tűznyárba habarodtam
szerelme éget.

Szerelem? Lepke
Az, mely szíved tavaszán
Virágot ízlel.

Madár trillázik
tavaszi szerelemben -
zsenge fenyőrügy

Virágba borult
mezők szerelme ölel
élet mintára.

Sosem múlik el
az igazi szerelem -
csak átalakul...

Szerelem színét
szellő szórja szemembe -
vérszilvavirág

remény a szívben
mint virágba boruló
metszéspontjaink

A maszk lekerült,
mosolyod már látható,
én elolvadok.

Mosolyod fehér
sárga, zöld és rózsaszín
kankalinerdő.

Fönt, a hegycsúcson
az ég a földdel cserél
hűs lélegzetet.

A vágyaimat
fohászként fontam szélbe.
Idő kitépte.