Szerelmes haiku versek

Fázó lelkemet
elrejtem szavaidban.
Havas lábnyomok.

mikor szundikálsz,
rásimítom a plédet
a boldogságra

melléd húzódva
gyengéden kontyon simít
a tekinteted

Bocsáss meg kérlek!
Szívem jobban igyekszik
Mint józan eszem

Csillagom égen
hiába kerestem, mert
szemedben ragyog.

emléke bennem
cseresznyevirág tánca
illatos szélben

Hűvösségedtől
szív vörös rózsája is
elfehéredik.

Íriszkapudon
belépve láttam lelked
ismerős fényét.

belefúrni az
arcom a nyugalmadba
bolyhosan finom

ha ketten vagyunk
az odafigyelés is
közelebb hajol

cseresznyevirág
ha összeér két szirom
mi vagyunk azok

Elengedni csak
azt lehet, mit megfogtál
- szeresd szabadnak.

esténként arcom
pihéinél bujdosik
a szereteted

végtelen éjek
meztelen teljességét
akarom - veled

úgy simul hozzám
csendes szelídséged, mint
babakék sálam

szerelem szagú
ingeket gombol félre
valami játék

Szemedbe nézve
megpillantom önmagam
igaz valóját.

Gyere el hozzám
párnádon töltsd ki nyomát
múlt álmaidnak.

ha engem nézel
a világ tárul nekem
benned találom

Őszillatú is
lehet a szerelem - mert
nem évszakfüggő.

álmodó világ
karjaimban ringatom
mégis elvágyik

két dobbanás közt
te lettél a torpanás
végtelen csöndje

az illatoddal
átitatott bőröm mint
nefelejcs mámor

Lombokba olvadt
már száz Radnóti - Levél
őszi szemfedőn.

telefonodra
tekeredett kacajom
zárja az estét

Ajkaid kajszi
ízén - bennem tündöklik
tűz-lélekzeted.

én csak hallgatok
a csendben oly szépen szól
a szívverésed

most naptárlapok
mögé gyűrném az időt,
hogy megtalálhass

ha nem érlek el,
mozdulatomban léket
lel a fájdalom

míg ébredezem,
megérint karjaidból
a len megnyugvás

csapdába esett
szerelem él két tenyér
áristomjában

míg halványodik
fent, fekete szemedbe
fut az éjszaka

megtaláltalak
megszelídítettelek
míg meg nem halunk

melletted röpke
ruhám pántjára bátran
ül ki az érzés

élnék szívedben
mint egy jó ízű falat
ha meg nem ennél

Sajgó szívedre
bársonyos gyolcsot kötnék
óvó testemmel.