Szerelmes haiku versek

Mint vízben a hal
s nyári virág a fényben:
egymásban fürdünk.

Ha várod, nem jön,
ha hárítod, nem megy, ha
megéled, múlik.

Csendes bizsergés
Ragyogja át szívemet -
Biztos tavasz jő...

Csend, mely szívemig
Ér, (b)ontja fagyos lelked
Meleg rejtekét...

Két szívdobbanás
közti csend szerelmesek
szótlan beszéde

Örök szerelem
a miénk, csak mindketten
mást szeretünk. Még.

a szerelem egy
kötél két hegycsúcs között
azon lépdelsz át

Illatod reggel
átölelem az ágyban
hogy tovább tartson.

Szerelem nem kér,
nem érvel, hamvából is
új tűzre lobban.

A csend zenéje
átölelve ringatott
karod bársonyán.

amíg szereted
eszedbe se jut majd, hogy
miért és meddig

Szerelem? Tűrés,
Önfeláldozás, hűség.
Egy életen át.

Feléd hajlok mint
napraforgód keletnek
naplementekor.

Lepke virágra
száll. Ilyen a szerelem
érintése is.

Szívben hallható,
mint egy halk fuvolaszó-
a léleknek csók.

szépen ejtett szó
lágyan landol szívemben
eszem félre néz

Napfogyatkozás
a szerelem: a legszebb,
magadba zárt fény.

Létünk szerelem
örökkön szabad rabja;
tükrök közti fény.

Szívedbe bújtam.
Ajtót magamra zártam.
Csak nekem dobog.

szerelmem lassan
csordogál, mint kis patak,
szíved mélyére

Skatulyába zárt
fénybogár a szerelmünk -
titokban ragyog.

behunyt szemmel is
meg tudnám már festeni
lélekmosolyod

Szerelmes bogáncs,
visszahúzza tüskéit
párjához bújva.

Levedlett rólam
A rám száradt szerelem
Újjá születtem

Meztelen éjjel
síri csendben szerelem
ül az ágakon.

Eltakar az éj.
Valószínűtlenségben
két ujj összeér.

Ha egy vagy velem
Közöttünk a távolság
Nem oszt, nem szoroz.

illatos réten
sárga virágpor rajzol
kezemre jelet

Aludnék én, de
egérutat talál a
gondolat hozzád.

Kis patak íve
fut végig a vállamon,
érintésed az.

Veled megosztom,
egy szelet kenyér: sorsom,
törj s egyél, mondom.

ifjú gyümölcsfám
sziromköntösét szél nem
udvarolja le

Felveszem ruhám,
te lebámulod rólam:
kezdhetem újra.

Hogy szeretlek-e? -
Kérdezte őt a tűz, és
körülölelte.