Szerelmes haiku versek

Kést kérek! - mondta
Az angyal és levágta
Szárnyát. Maradok

Elhalkultunk mint
Csituló visszhang, ázott
Erdő lombjain

Az igáslovak
Nem sárkányok, hátukon
Nincs gyönyör, nincs kéj

Férfin kötőfék.
Nő horgolja szavakból
Míves érzésből

Mint anyja csecsét
Árva kisded, úgy vágytam
Közelségedet

Magadba zárhatsz
Lelked csendjében lakni
Nagyon jó nekem

tudtuk, ha ugrunk
meghalunk, de gyönyörű
volt a zuhanás

szerelem - mondják.
egy mámoros tévedés,
édes bolondság

átölel szavad,
kopott motorod mennynek
kapujába visz

Fában, virágban
kövek suttogásában
érzem jöttödet.

Megérinteni
egy nőt érintés nélkül,
örökre tiéd.

a szerelemhez
vedd a bíborvöröset
az alkonyatból

percpergetőmből
időm falához tapaszt
mézédes csókod

Kőben, virágban
sivatag rózsáiban
maradj meg nekem.

Nem akarok mást,
Mosolyt, ölelést, reményt,
Tőled megkapom.

Levelek között
édes páraillatban
virágod leszek.

előbb megélte
a szerelmet, hogy utóbb
belehalhasson

Átölelsz és ez
nem ér véget ma reggel
ha dolgozni mész.

Utóhatásként
össze(s)-szövődményével
jár a szerelem

jó búvóhely a
két karod ölelj és rejts
el önmagamtól

reptető dallam
szívbillentyű-futamán
szerelem szárnyal

viharral küzdünk
s míg jó szelekre várunk
hajónk léket kap

Féktelen mint egy
fékezetlen ló, hallom
suhanó hangját.

Tenyeredbe hullt
kis csillag: minden lépted
féltve védem én.

HoldszEMmel leslek:
fényévnyi távolság nőtt
közénk reggelig.

Vagy szeress vagy ne,
beléd-ivódó vérző
végtelen nyolcas.

ha kérnéd, lennék
szép rózsád kelyhében az
ébredező vágy

szerető férfi
tüzes pillantása a
nő igaz sminkje

harmatcsepp villan
árnyas kis félhomályban
szíved rejtekén

földre hulltak mind,
szerelmes leveleink...
üresek a fák

Szívem szíveddel,
Örökké ritmusban jár,
Remeg a testem.

minden tüskére
szükség volt szívemben: így
lett nagyobb a láng

Édes virágom
Szívem húrját pendíti
Rendületlenül.

ha meg akarod
változtatni, mijébe
szerettél bele?

Csendedbe lettem.
Hegyről zúgó sebes víz
Morajlik bennem.

Néha egy szó több.
Elég ha szíven talál.
Elvarázsoltál.