Szerelmes haiku versek

Ha nem kettőnkről
írnék hanem magamról,
kijönne a szó...

Mosolyod fénye
Hordoz ezer és ezer
Csendes ölelést.

Felsóhajt a nap-
lehajtja fejét narancs
égboltja alatt.

Emlékkönyvembe
rajzoltál de szívemre
zártál lakatot.

még többet akar
éreztetni mint ami
tényleg benne van

Szemeddel néztem
Önmagamra-sohasem
voltam ilyen szép.

Hogyha beéred
Ablakkal is, úgy ne nyiss
Kaput szíveden.

rádöbbentettél:
veled kell megharcolnom
érted ...megérted?

a lopott idő
számunkra a minden és
talán a semmi

Párnámon hagytad
arcod vonalát mégis
hiányod ölel.

Nem érdemeltél.
De míg rájöttem erre,
azt hittem igen.

ő szavaim, én
az ő látványát ittam.
spicces szerelem.

Lényed inspirált,
Személyed lenyűgözött,
Megyek világgá.

Ha veled vagyok,
közöm nincs önmagamhoz
- kihajnalodok.

Téged szeretlek-
ilyennek vagy olyannak
akármilyennek.

Mosolyogva néz,
Feléd ballag, megölel.
Végre megjöttél.

Ülj ide mellém!
Te vagy a kulcs a kottán-
rád hangolódom.

Mára már tudom:
magam benned szeretem,
magamban téged.

Téged szeretlek?
Vagy azt, hogy szerethet(l)ek?
Máig sem tudom.

boldogság lenne
ha el mernéd hinni, hogy
te vagy a fecském

Lépteid zaja
szívverésemre rímel.
Költészet ez is...

Ki a legszebb nő
ebben a nagy világban?
Az, akit szeretsz!

Hamuban parázs,
szerelemben szenvedély,
rakd meg a tüzet!

tánclépéseim
pontosan illeszkednek
a dallamodhoz

Ha te nem lennél,
szívem bal kamráján is
átfújna a szél.

Meztelen lelkünk
érintésében szívünk
kitárulkozik.

maradt valami
megmagyarázhatatlan
hézag utánad

Benned teremnek
vágyaim valósággá
megismerhetem.

Halvány égbolton
hangod nyomát keresem,
csak csíkot húzott.

csendembe téged
vonnálak be teljesen
és véglegesen

ha a szerelem
tűzénél csak bóbiskolsz
kialszik lángja

boldog perceink
egymásba kapaszkodó
nyitott nyolcasok

feléd gurulva
utolsó emlékem hogy
nem fog már fékem

Kettészakad a
valóság, mint te-meg én.
Nem létezünk már.

semmit sem kérek
elég, ha adni tudok
az ég kékjéből

ajkad vonala
ajkamban folytatódik -
csóknyi végtelen