Haiku versek a szeretetről

Felolvad néha
a jégbe fagyott szív is
pár kedves szóra.

az otthon ott van
minden egymásra kulcsolt
szeretésünkben

bezárult a kör
átkaroltuk a földet
érzem a kezed

bármit érintesz
ott vagyok benne mint az
ujjlenyomatod

Ölelés nélkül
belehal életébe
az egész Világ.

sosem búcsúzunk -
számunkra megérkezés
minden pillanat

mosolytávolság
mélyül szarkalábakban
fogy illúzióm(nk)

Jézus szívéhez
csillagtalan éjen is
ugyanaz az út

Nekem ünnep az,
ha szemed rám mosolyog,
kezed simogat...

Vadgesztenyék közt
Kabátzsebemben őrzöm
Kézmelegedet.

Boldoggá élem
Kis öleléskuckónkban
Minden bánatod.

Puha estékkel
Takarózik egymásba
Finom mosolyunk.

legtartósabbak
a meg nem csomózható
kötődéseink

hang nélkül súgtam
át mindent abban az egy
ölelésemben

kabátom alatt
ott maradt a nyár tüze
érintésedben

korallszigetünk
tengernyi időnk mélyén
harmincöt gyöngyév

Szeretet legyen
ünnepi ruhád - de a
hétköznapi is!

szelíd mosolyom
megfinomítja arcod
szigorú élét

nem a hibákat
nézem, hanem hogy van-e
köztük szalmaszál

rezdüléseid
mikor karomban alszol
igazgyöngyeim

szívünkön simít
puha tappancsával a
tiszta szeretet

csak a kék katáng
beszél azon a nyelven
amit megértek

Arcod fürkészem,
redőkkel álmod játszik
marionettet.

Szeretetem nem
tőled függ, csak rólad szól,
mindig részem vagy...

a szív hatalma
szívet ölelve szólít
világot tanít

Igénytelenség -
elvárás-magzatot nemz
és feltételt szül.

Dadogásunk is
mindig édesen cseng ott
ahol szeretnek.

öreg diófám
álmában tegnap éjjel
fészket ringatott

csendes hajnalon
az első napsugárral
körberajzollak

Szavaid fényes
szilánkját szedegetem
szívemből éppen

egy mosolyod is
megszépíti a napom -
a többi bónusz

egyedül te vagy
amit magamban még egy
kicsit szeretek

a boldogságod
naponta megfürödhet
szeretetemben

Szívvel Szeretni,
annyi, mint Élni hagyni
korlátok nélkül!

érintésedbe
mindig új titkot rejtesz
kódfejtő leszek

Hibáim vagyok
ne ellenükre, inkább
miattuk szeress.