Haiku versek a szeretethiányról

Mint esti csillag,
Úgy nézek ma fel te rád.
utolsó fényem.

Jó szóra éhes
szívvel, `megesszük` a szép
hazugságokat.

Nem voltál velem
mikor megszületett a
szomorúságom.

Nem talált haza,
nem mutatták meg neki
hol a szeretet.

Fázó lélekvágy -
forró szívkemencéhez
bevackolódni

Saját helyem nem
találom, egyedül most
szűk lett a szobám.

csak hiányod lesz
egyre fájóbb - feledni
téged nem lehet

Hiányod méreg,
testem és lelkem sajog,
minek kellesz még?

Sokáig ne nézz
a világ torz tükrébe,
gyűlölni tanít.

Gazdátlan macskák
dorombolnak, nem restek
hízelegni sem.

Hiány kell hozzá,
hogy meg tudjam érteni
a teljességet.

Féllek, akarlak
Ijesztelek, bevonzlak
Mondd ki, mondd ki! Csönd...

manapság sajnos
egyre ritkábban érzem -
inkább a közönyt

Szeretni jöttem,
sose gondoltam volna,
milyen nehéz lesz.

édes szavaid
zamatáért kortyonként
fulladok beléd

éhes macskaként
most mindig jöttöd várom
szeretetet hozz

Tízmilliószor
jobban szeretlek téged,
viszonozhatnád...

nincs magányosabb
érzés, mint amikor nem
szereted magad

Elvesztettem a
lelkem egy darabját, de
már nem kell nekem.

A világon sok
ölelés van, de nagyon
kevés Szeretet...

mert nem tudhatod
hogy mit hoz a holnap, így
hát szeress még ma!

Szeretet a kulcs
minden szívhez, mit bezárt
rossz tapasztalat.

Nappal álmodom
- éj ölel helyetted, hogy
átaludjalak.

varázsolj szívet
oda, hol meglopták a
legnagyobb csodát

Ha fázol, csak tudd,
a szeretetkabátom
mindig nálad van.

Nem baj, ha késel,
csak ölelj át szorosan,
ha megérkezel!

Félek megszokom
Nélküled, és akkor már
későn kopogtatsz.

Befurakodnék
mosollyal átitatott
gondolatodba.

hallgatásommal
hiányodat próbálom
csillapítani

lét-kimerülés
küszöbén tárd ki ajtód
és szeress nagyon

Az országunkban
híd legyek két part között,
ne törött harang.

melegségem mind
neked adtam, te mégis
hidegen hagytál

Szavaid fényes
szilánkját szedegetem
szívemből éppen

majd odébb állok
hogy ne kényszerből kelljen
átnézned rajtam

Csak nyújtsd a kezed
felém s én az arcommal
megsimogatom.

úgy szeress engem
mint erdőben madárhang
öleli a fát