Haiku versek a szívről

Szívednek terhét
kis papírhajóra írd -
vigye, engedd el!

Ha a szívedben
béke van, másoknak is
ezt sugározod...

Szívedbe jutva
magányomnak jéghegye
örömmé olvad.

szív és agy között
megmagyarázhatatlan
nyomáskülönbség

édes bókjaid
elszórt kis hóvirágok
fagyos szívemen

A remény és vágy,
Minden szívben ott lakik.
Ott dobog és vár.

elmosolyodtam
mert ma láttalak, szívem
is mosolyogott

Ha nem tudod, mit
tégy, figyeld szíved hangját
bátran - érzéssel.

kisharang kondul
minden ember szívében
áldott december

Szívek hídjánál
Elveszett lelkek állnak
Sorsukra várva.

Mit szívünk mélye
Rejt, az érheti el, ki
Arra érdemes.

megfagyott a szó
hát leírtam - szívedben
olvadhat majd fel

boldog nem lehetsz
ökölbe szorult szívvel -
inkább bocsáss meg

hallom a dobot
szívünk vágtázó ménes
gyűrött lepedőn

Mindenem a csend,
de kell hozzá, hogy a szív
adja a ritmust.

sajgó szívemen
repedésre leltem, egy
szavadba került

Elengedni azt
ami elérhetetlen,
Szívről bomló lánc.

egy egész világ
van szívemben, mely elfér
két tenyeredben

Kisbetűs vagyok,
de ha a szívem írja
- kalligráfia.

Szomorú a szív
Érzelmek viharában
S néha megszakad.

Ki megnyitni nem
Meri szívét, örökké
Fél életet él.

Emberi szívben
Isten terített asztalt
Mennyei manna

Vas akarattal
fejlesztettem jellemem
gyengéd szívem lett.

Virágmagokat
vetettem a szívedbe,
rád bízom magam.

Bánatos szívem
kedvetlenül kalapál,
mélabús ritmus.

Mosoly s ölelés
Gyógyír, hogy szívünk, lelkünk
Boldogabb legyen.

Szeretett szíve
örökre elhallgatott
nem dobban többé.

hajlott szívem a
dicséretre jól tettem
nemesebbé tett

Őrzöm a tüzet
szívem őskohójában
utódaimnak.

Végül elmentél.
Jégszívemben üresen
Visszhangzik a tél.

együtt örültünk
millió kis kolibri
szállt a szívünkben

Szív mindig rejtett
és rejteni fog amíg
világ a világ.

kismadár lennél
szívemen melegednél
kabátom mélyén

összetört szívem
apró cserépdarabok
most ragasztgatom

Mosolyok mögött,
hideg falak mélyén ott
rejtőzik a Szív.

készülök hozzád
nálad hagytam szívemet
most visszahoznám