Haiku versek a szívről

Szívem tele van
szeretettel, reménnyel.
Most ez vezényel.

a szív sokat tud
elviselni mielőtt
még megszakadna

Kiüresedik
lassan a szív, elfordul,
nemhogy ölelne...

Hideg szívem vált
lángok martalékává.
Te vagy a gyufa.

Csüggedő lettem,
Már nem serkent erőre,
reményt vesztett szív.

Énekel a rét.
Madarak trillája száll.
Kitárja szívét.

Titkos világok
rejtőznek a szívedben.
Megfejthetetlen.

buta tanács ez
annak, akinek épp a
szíve szakad meg

szívhúrokon szól
szerelmes múzsák dala
tavaszéjszaka

Fagyott szívembe
vésve hordom a neved.
Felolvad-e még?

Anyám! Egy olyan
szív az enyém, mi benned
dobbant először...

átszervezted a
szerveimet szerelem:
torkomban szívem

Szívem lankáin
nőnek a legszebb rózsák
Kék hortenziák

lakatlan szívet
körültekintéssel kell
bebútorozni

Ökölbe szorult
szívvel nem lehet benned
béke. Bocsáss meg!

szívem nagy tenger,
nem tudhatod mit találsz
annak legmélyén

nem nagy szerv a szív,
enyém kitépve elfért
a tenyeredben

egy angyaltollal
cirógasd lelkemet, ha
szívem már halott

velem keringőzz
szívem s szíved iránytű
ég és föld között

gondolatim közt
nem látok tisztán - szívem
szavát hallgatom

hogy lehet az, hogy
szívem üres, mégsem fér
el benne senki

ha tetszik, csak tépj
egy kis cetlit szívemből
írd rá, hogy szeretsz

Egymást ölelve
holdfénybe kapaszkodunk
Szívmelengető

A fagy zsibbasztja
ölelő karomat, tűz
markolja szívem

ablaküvegre
egy piciny gyermek lehel
szíveket rajzol

ki ébreszti föl
homályos szívkamrákban
az alvó Istent

szívem legmélyét
kotorászom, ott hagyott
maradékokért

Gombold ki lelked -
és adj egy darab csodát
Alvó szívemnek

Szívem száguldó
Gyorsvonat: nincs megállás
Csak végállomás

Szív x-tengelyéhez
Nem férkőzhetsz közelebb,
Szép hiperbola.

szívemről megjött
a röntgen, repedt ugyan
de törve nincsen

Körbefont a csend.
Hallgatom ahogy szívem
Lázad, dobol bent.

ha lenne időm,
kőszíved falaira
ablakot vésnék

szívembe zárlak
nap mint nap s te próbálod
kirágni magad

a szakadt szívem
foltozója cérnával
már alig bírja

Fába vésett szív,
Boldogságom tanúja,
Mára begyógyult...