Szőlőről szóló haiku versek

A szőlőszemben
bor alszik, az enyémben
édes remények...

Nyáridézetek -
vörös tintával megírt
szőlőlevelek.

Zamatos fürtjét
az őszi szél ringatja
tökéletesre.

mosolygó fürtök
a hegy nedvét érlelték -
csordogál a must

ősz csókolta íz
nap érlelte szőlőből
bor harmónia

Fürtnehezék húz
szőlő kacsain Napnak
nyúló vágyakat

Édes lényege
a szőlőnek kicsordul,
tiportatástól.

Szőlőhegyen fönt,
fagyos, ráncos szemeken,
megfagyott könnycsepp.

Az ősz ajkára,
egy fürt szőlő mézédes
nedűt csepegtet.

Telt szőlőszemek
magjában, ha nyár tombolt,
forralva igyuk!

Vörös folyamként,
vadszőlő ugrál ágról
ágra őszidőn...

dús szőlőfürt a
konyhaasztalon, benne
a nyár zamata

lédús szőlőszem
ajkad szorításában
vár roppanásra

nemes értékét
mind átadta a mustnak
ázott aszúszem

Vadszőlőindák
Zúzmaracsipkéi közt
Kacskaring a tél.

Szőlőfürtöknek
édes nektárjának egy
darázs szív örül.

Mustszagú csendben
Dércsípte vesszőkön csüng
Utolsó fürt nyár.

mustízű lugas
őszbe érő fürtjein
mámoros emlék

fagycsípte nektár
töppedt fürtön édeleg
mézédes jégbor

Régi szüretek
puttonya kong hátamon
nagyapám hangján.

szőlőfürtökre
csókolta magát a nyár
illatos mámor

Szőlővesszőkön
Mézbe mártott napsugár
Mazsolát fonnyaszt.

Váratlan vendég -
egy seregnyi seregély
- szőlőtort ülünk.

gubbasztó felhők
végtelen könnye csorog
szőlőszemeken

Hajnali fényben
megcsillanó szőlőszem,
parányi öröm.

Hajnali ködben
Fürtnyi napfény hintázik
Szőlővesszőkön.

Poharad mélyén
ott pihen a szőlőbe
zárt, rőt napsugár.

Egy fürt szőlőben
benne rejtezik a nyár
minden sugara.

tömött fürtökben
csilingel a mosolya
szőlőskerteknek

seregélyhadtól
édes fürtök őrzője
kopott nagykabát

százéves szőlő
tőkéjén foszlik a háncs
rügy búvik elő

Fürtjét sirató
szőlőszem mazsolává
zokogja magát.

szőlőfürt várja,
hogy a benne alvó bor
megvigasztaljon.

Szőlőm vesszején
deres mazsola vágyik
forralt bor ágyba.

Szőlőszemeken
eltévedt pillanatfény
nyárt idéz vissza.

hajnali fénnyel
érett szőlőfürtökön
szemezett az ősz