Szomorú szerelmes haiku versek

Papírfecniről
lógnak a csupasz szavak:
megszerettelek.

Tüzet szerettem
Hatalmas lángnyelvekkel
Mart széjjel engem.

szavaid mint sok
maró érzéketlenség
nem figyelsz rám már

Lopott percekből
élek mióta múltak
boldog óráink.

Tied voltam de
Te ezt nem értékelted
Így elvesztettél

Aznap még rám se
nézett. - A napraforgó
sírt s forgolódott.

nem úgy szerettem
ahogy szerettem volna
mindig szeretni

hevesen dobog
szívem egy darabkája
törés után is

Sziromként hulltunk
egymás felé, a kezdet
egyben vég is lett.

Több mint barátság,
de nem szerelem. De én
mégis szeretem.

Egy korty emlékkel
homlokom ráncba húzod,
szívemet görcsbe.

Még ha az igaz
sokszor maróan is fáj,
mondd ki, sose várj.

Enyém vagy, szíved
dísze lelkemnek... csókod
ajkam ékszere...

Kialudt gyertyánk
lángja, de illata még
belengi szobánk.

Rángat a szívem,
esőt zúdít rám az ég
- mély csendek zúgnak.

Boldogságot nem
lehet megfogni... Majd ő
ragad meg téged...

Dúdolnék másról,
de túl hangos még bennem
neked írt dalom.

Válnunk kell. Nem egy
fedél alá tervezett
minket az isten.

fehér ruhában
ül tizenhét csendszótag
fehér padomon

Félek megszokom
Nélküled, és akkor már
későn kopogtatsz.

Csengő szavaid
közt, a szívemmel hallom
mondanivalód.

Tél költözött be
Hozzánk. Kihűlt vágy, rideg
Csók, metsző szavak.

Már a sokadik
csókunknál mondjuk azt, hogy:
ez az utolsó.

magányos révész
viszi át - fehér parton
könny sója szárad

szemrehányások
helyett csak homlokpuszit
hagyok emlékül

mert elengedtem,
csak a kérdés maradt még:
- Mi lett volna, ha...?

Ne gyere vissza.
- tudom azért tennéd, mert
nincs hova menned.

mosolyogj másként
vége-hossza nem lesz a
keserűségnek

Szívemből a tél
némafilmmel görget le
neked hóesést.

hajléktalan szív
hazaérkezőként ver
- egy erkélyre néz

Élőért hulló
küszöbére ejtett csend
hazaért könnycsepp.

könnycseppek írják
életkönyvem utolsó
fejezeteit

már hideg az ősz
szerelmed szertefoszlik
mint papírcsónak

felvillanyoztál
fényem bántotta szemed
kiégtem - érted

Névsorolvasás
én - Jelen! - még itt vagyok
te - (csend) - Hiányzol.

Félek késő lesz
- szálkás fejfát ölel majd
valamelyikünk.