Szomorú szerelmes haiku versek

Teli jegyzetek,
csak mint tollnak tintája...
Egyszer kifogytak.

avarba ejtőn
csendes a hóvirág lány
a talpam alatt

Elválunk, ahogy
földtől az ég, de mindig
lesz közös határ.

elfelejtettem
rád gondolni: s eszembe
jutsz, hogy felejtsek

Itt felejtetted
levetett álmaidat:
csenddé gyűrt szavak.

fáradt kezemről
száradt sár pereg - kincs vagy:
eltemettelek

Nehéz elmenni
ki végleg maradna, de
nem marasztalják.

Szívemet lángra,
Te lobbantod, ó Remény,
Bárcsak ne lennél...

Kérted mondjam el
mi a szomorúság: én
vagyok - nélküled!

Sosem volt szárnnyal
repültem, boldog voltam
boldogság nélkül.

szeretlek, de ma
leírtalak ragozva
- (el)múlt időben

Kinek szívét már
Összetörték, elnyerni
Bizalmát nehéz.

Rémisztő érzés
Íriszében táncot jár
Szomorú rózsa

Vonz a hegyorom
Lassú fakuló izzás
Kihűlt szerelem

Láncon lógó szív
Polcra hajtott szerelem
Föladott remény

Rejtsd el a szemed
Zúzmarás téli szellő
Tőlem féltelek

Tomboló szelek
Hervadó vörös virág
Csak a szív marad

Szerelem szála
körbetekeri szívem,
s magány meghúzza.

homokba karcolt
szerelemígéretet
tengervíz mos el

Apró kis szilánk,
lelkünkből csak ez maradt...
Eltörtük egymást.

Papírfecniről
lógnak a csupasz szavak:
megszerettelek.

Tüzet szerettem
Hatalmas lángnyelvekkel
Mart széjjel engem.

szavaid mint sok
maró érzéketlenség
nem figyelsz rám már

Lopott percekből
élek mióta múltak
boldog óráink.

Tied voltam de
Te ezt nem értékelted
Így elvesztettél

Aznap még rám se
nézett. - A napraforgó
sírt s forgolódott.

nem úgy szerettem
ahogy szerettem volna
mindig szeretni

hevesen dobog
szívem egy darabkája
törés után is

Sziromként hulltunk
egymás felé, a kezdet
egyben vég is lett.

Több mint barátság,
de nem szerelem. De én
mégis szeretem.

Egy korty emlékkel
homlokom ráncba húzod,
szívemet görcsbe.

Még ha az igaz
sokszor maróan is fáj,
mondd ki, sose várj.

Enyém vagy, szíved
dísze lelkemnek... csókod
ajkam ékszere...

Kialudt gyertyánk
lángja, de illata még
belengi szobánk.

Rángat a szívem,
esőt zúdít rám az ég
- mély csendek zúgnak.

Boldogságot nem
lehet megfogni... Majd ő
ragad meg téged...