Haiku versek a szomorúságról

A szomorúság
könnycsepp, melyet felszárít
a nap melege.

szipog az eső
kint az ereszen - ám bent
folyik a könnyem

Adj, Uram, nekünk
még néhány szép napot, kik
belülről fázunk...

Könnyebben vinnék
magammal bajt ha ebből
kevesebb volna.

Ha frissen mosott
már hetek óta szárad-
az gondot jelent.

fáj a levegő.
ennél a semmi is jobb.
mindent akartam.

A depressziód
súlyát, a mosatlanod
vízkövén mérjed!

Üres az ég. Én
is. Megtelünk, mint csorba
két ezüstkupa.

Van joga fájni,
ha magam rajzoltam? A
vér-vörös-körös.

Ittam, de az sem
hat. Hiányod ebfoga
megszaggat. Vérig.

Szomorúsággal
indultam ma is, lassan
barátok leszünk.

Minden könnycseppel
kiszabadul a csendből,
egy néma sikoly.

Lelkembe törölt
bántásaid, könnyeim
mosták tisztára.

fáradt csend kopog
zajt cipelve: rám zártad
a hallgatásod

Bánat hozzám bújt:
megfürdött könnyeimben,
s velem virrasztott.

ülj ide kérlek
magammal kell beszéljek
sebez az élet

mint gyökerek egy
korhadó koporsót úgy
ölel a bánat

Mint virágszirmok
pillanataim mind már
csak múló hegek.

Mindenki rosszul
tűri, ha csak arra jó,
hogy kihasználják.

vajh` belefér még
tengernyi bánatcseppbe
pár kortynyi öröm

akit nem várnak
sosem érkezik meg, csak
esetleg - megjön

Neked álmaid
vannak, és én semmit sem
tudok ígérni.

gyűrött hópelyhek
asztalon búcsúlevél
azóta (s)írok

Nem voltál velem
mikor megszületett a
szomorúságom.

Megterhelő, ha
a mókuskerékben az
bánt, akit szeretsz.

Levelek hulltak,
megérezték a fák is
mikor elhagytál.

Bánatos szívem
kedvetlenül kalapál,
mélabús ritmus.

eszembe jutott
milyen boldogok voltunk -
szomorú lettem...

morcos délután
arcán fagyos mosolya
reggel kiderül

- szomorú lesz ez
a nap - mondta egy felhő...
és esni kezdett

Sírtam eleget.
Megtettem, amit lehet.
Lehet keveset.

szappanbuborék -
röptében pukkan el egy
gyermeki mosoly

Megaszal bűnöm
mi lelkemen szárad csak
ráncaim áznak

Depressziósnak
az élet értelmetlen
színtelen közöny.

Száraz falevél.
Nap nem fényesíti már,
Csak az eső hull.

Hulló könnyeddel
Óceánok telnek meg,
Mire elapad.