Haiku versek a szomorúságról

Trauma kapu
bezárta sebzett szívem
örömsugarát.

Lélek hangjain
szomorú szimfónia
a könny zenéje.

elfelejteni
a mandulavirágzás
rózsaszíneit

A szomorúság
elengedés gyakorlat,
ha úgy érzed, sírj!

bánat ködbe vész
egy gyengéd ölelésben -
örök gyógyerő

A szomorúság
könnycsepp, melyet felszárít
a nap melege.

szipog az eső
kint az ereszen - ám bent
folyik a könnyem

Adj, Uram, nekünk
még néhány szép napot, kik
belülről fázunk...

Könnyebben vinnék
magammal bajt ha ebből
kevesebb volna.

Ha frissen mosott
már hetek óta szárad-
az gondot jelent.

fáj a levegő.
ennél a semmi is jobb.
mindent akartam.

A depressziód
súlyát, a mosatlanod
vízkövén mérjed!

Üres az ég. Én
is. Megtelünk, mint csorba
két ezüstkupa.

Van joga fájni,
ha magam rajzoltam? A
vér-vörös-körös.

Ittam, de az sem
hat. Hiányod ebfoga
megszaggat. Vérig.

Szomorúsággal
indultam ma is, lassan
barátok leszünk.

Minden könnycseppel
kiszabadul a csendből,
egy néma sikoly.

Lelkembe törölt
bántásaid, könnyeim
mosták tisztára.

fáradt csend kopog
zajt cipelve: rám zártad
a hallgatásod

Bánat hozzám bújt:
megfürdött könnyeimben,
s velem virrasztott.

ülj ide kérlek
magammal kell beszéljek
sebez az élet

mint gyökerek egy
korhadó koporsót úgy
ölel a bánat

Mint virágszirmok
pillanataim mind már
csak múló hegek.

Mindenki rosszul
tűri, ha csak arra jó,
hogy kihasználják.

vajh` belefér még
tengernyi bánatcseppbe
pár kortynyi öröm

akit nem várnak
sosem érkezik meg, csak
esetleg - megjön

Neked álmaid
vannak, és én semmit sem
tudok ígérni.

gyűrött hópelyhek
asztalon búcsúlevél
azóta (s)írok

Nem voltál velem
mikor megszületett a
szomorúságom.

Megterhelő, ha
a mókuskerékben az
bánt, akit szeretsz.

Levelek hulltak,
megérezték a fák is
mikor elhagytál.

Bánatos szívem
kedvetlenül kalapál,
mélabús ritmus.

eszembe jutott
milyen boldogok voltunk -
szomorú lettem...

morcos délután
arcán fagyos mosolya
reggel kiderül

- szomorú lesz ez
a nap - mondta egy felhő...
és esni kezdett

Sírtam eleget.
Megtettem, amit lehet.
Lehet keveset.