Haiku versek a találkozásról

találkoznom kell
önmagammal is ezért
búcsúzom tőled

életem legszebb
esése talán, mikor
beléd botlottam

Ha találkozunk
rólam kérdezz - másokról
szólok majd később.

nem kerestelek:
csak arra vitt az utam,
ahol vártál rám

Égi angyalok
álmodtak a világra,
hogy találkozzunk.

Fehér fényemet
prizmaként szórtad s lettem
csodás szivárvány.

Te a halogén,
én a fém, találkánkból
az élet sója.

Vadász, áldozat...
Egyszerre céloztunk és
lőttük meg egymást.

Elbújtattalak
gondolataim mögé -
még találkozunk.

Meghalhatok már,
csillogó tó tükrében
láttam az Urat

Ha tudom, hogy az
az utolsó alkalmunk,
nem megyek el rá.

Zsák megtalálta
foltját, azóta foltja
is megnyugodott.

futottam hozzád
miközben megelőztek
gondolataim

Már találkoztunk
vala valahol: most itt
lelkem érinted

Kavicsra léptem,
több millió évet várt,
hogy találkozzunk.

nem lehet kérdés -
első perctől úgy érzem
nem akárki vagy

halogatom a
választ, pedig azonnal
visszakérdeznék

Viszünk másokból
egy kis darabot minden
találkozásnál.

utcán sétálva
kislány szeméből Isten
pillantott vissza

Kerten át jöttél,
az arcod barázdáin
időzött szemem...

Magadat tisztán
találod meg másban s így
új értelmet nyersz.

Ismerős arcél
tűnik ki a tömegből.
Tűnődő emlék.

Virágillattal
Köszöntik most egymást a
Távoli völgyek

Cseppnyi öröm, ha
látlak, még ha háborgó
tenger cseppje is.

Galambszárnycsapás
viharos szél esővel
hangtalálkozó.

Láttam anyámat
virágszirmokkal hulló
hópelyhek taván.

Búcsúval megy el,
ki azt reméli, hogy még
újra látni fog.

Ó, két távoli
Vízbe hullott falevél
Végre összeér

mellettem suhan
el valaki futólag
megérint sorsa

Megtaláltalak
maga a tudat hogy élsz
rügyeket fakaszt

ahogy közeledsz
olvadnak árnyainkból
csendünk cseppjei

találkozunk sok
év után nézzük egymást
mint valaki mást

nyári melegben
ha eljössz hozzám újra
árnyékom ölel

Nincsen véletlen
találkozás, mindenki
okkal jött hozzád...

gesztenyefasor
őrzi találkozásunk
örömkönnyeit

váratlan szépség
két út találkozása
földi vadonban