Haiku versek a társadalomról

hol percemberkék
tündököltek, leköpve
évszázadokat.

A Fal leomlott.
De vajon a lelkekben
mikor omlik le?

mobilképernyő
helyett egymásra nézni
- megér egy próbát

Vedd hülyére azt,
aki téged próbál meg
hülyére venni.

zsúfolt teremben
fiktív sztoriktól zsongva
nevet a magány

Egy beteg világ
nem adhat ép választ a
kérdéseinkre.

Hogyne volna rossz
a gyerek követhető
jó minta híján.

Sokat keresni,
sokkal többet költeni,
ez a mai vágy.

Házunkban, ha nem
leszek, gyom ver tanyát - vagy
egy vadidegen.

tarka ruhába
bújt szürke emberek - mind
címlapra vágynak

templomegere
szegények koldulnak a
templom kapuban

- Pincér! Kérnék egy
susogós joggingba bújt
pecsenyét, s két sört!

Vicsorgó falak
közt vakolatlan szavak -
ember, hol élünk?!

Nem tudunk jobbat
a demokráciánál
- rosszabbat igen.