Társadalomkritikus haiku versek

Sok bolond között
az ép elméjű tűnik
totál hülyének.

gyakran aljasul
a vádlott a bírója
színvonalára

Sok nélkülöző
verejtékétől szökik
szárba a jólét.

hedóniában
türelmetlenség dívik
- szerelmetlenül

kritikáiddal
fűszereztem a levest
ehetetlen lett

jogos bírálat
mellé nem kívánkozik
tiszteletlenség

puha fotelba
süppedő közöny szemet
huny minden felett

Még a légmozgás
is hamis egy ügyvédi
váróteremben.

kocsmagőzben a
józanság valamennyi
törvénye megdől

Nagy kérdőjelek
visítva röhögnek a
kis pontok fölött.

Lyuk lett rajta, mely
leszaladt és tele volt
élettel, velem.

Ma krumplis tészta,
de holnap csak azért is
krumplileves lesz.

tarka ruhába
bújt szürke emberek - mind
címlapra vágynak

templomegere
szegények koldulnak a
templom kapuban

Nem minden drága.
Mert munkás nem halhat ki -
felsőbb rendelet!

Szegénység, sebaj!
De kérnék használati
utasítást is!

Valamit mindig
aláírnak könnyedén...
s mi beledöglünk!

Hiába vagy a
tálon ínyenc, ha mindig
rossz a körítés!

Stadion üres
lelátókkal, népkonyha
szüntelen sorral.

...tücsök ásót vett.
Elásta hegedűjét,
s beilleszkedett!

Senki sem közöl.
Műveli dolgát rendre,
s némán elillan.

és összeomlik
a világ mint egy ember
a lét színpadán

Kocka emberek
élnek a Föld kerekén
lapos életet.

Öreg fa ágán
ül tépett szárnyaival
örök értékrend.

Szeméthalmazon
fütyörészik a jólét
internetezve

A világ tetem,
Az emberek benne a
Lebontó férgek.

Mi a kiskapu?
A zűrös ügyintézés
vészbejárata.

Éhes a világ,
hát felfalja gyermekét.
Rémesen csámcsog.

tátong az éhség
a tántorgó lét alatt
végtelen mélység

Vak világunkban
jóság csörgőlabdája
nem is hallatszik.

Gyermeked elcsent
Jövője, társa nyakán
Mutyi aranylánc

Ténytől izolált
lelkeket frázisok is
elkápráztatnak.

mert ki kell állni
legelőre magunkért
vagy csak bégetni