Társadalomkritikus haiku versek

Alsó lelkeket
felsővé üt a Király -
tök disznó az Ász!

Jó ez a divat
feltűnés nélkül hordhatsz
felcserélt bármit.

Rajzolt galambja
csőréből már kiköpte
a béke ágát.

Csordultig telt már
az a bizonyos pohár -
tűrőképesség.

Aki nem érti,
annak magyarázhatod -
feleslegesen...

Füstízű harmat
remeg minden fűszálon -
új fűtésszezon.

Versvirág bomlik,
szép szavaknak szirmai -
illattalanul.

Az ingyen krumpli
hatalomszilárdító
hatása príma.

Összegyűrheted
ma már a tudást, celeb
kukát tart neked.

Széthúz a család,
lenne ki összetartsa -
eltemettük mind.

Köteléke a
közösségi oldalnak-
inkább elválaszt.

Gátlástalanul
csak kínomban nevetek-
könnyem is fakad.

Kifordult világ
az ember mint egy vírus-
programozható.

Az embereknek
szörnyű haragja vagyok-
szűk három sorban.

Világmegmentők
már kínomban nevetek-
hamis jótevők.

Meglepődsz mikor
a kölcsönt visszakapod -
nézd meg mit adtál...

világformálók
száműzött normalitás-
dekadens téboly

Emberek halnak
mások hatalomvágya
miatt halomra...

Legény a talpán
ki a mai világban
talpon is marad.

digitalizált
semmitmondás érvel a
mindentudásról

Annyi szép dolog
van az emberen kívül
ezen a Földön.

Falvédőkön sincs
annyi idétlenség mi
most van Brüsszelben.

nekem ne tartson
tükröt az aki gyáva
volt belenézni

Sok feketeszén
mellé Fekete Pákót
is importáltunk.

Százfelé futó
csapot ha egy kéz teker:
gáz van! - azaz nincs.

Még a sáska is
imára kulcsolja a
kezét e napon.

örökségeden
egyre kevésbé látszik
hogy készen kaptad

Buborékokban
ülve pukkasztjuk egymást:
légvárunk ereszt.

Tárgy-tükreink lám
egyre többek, önképünk
csak homályosabb.

Ápol? Eltakar.
Hazám nyargal: Előre!
Lendületlenül.

Volt verspályázat
régen a gyárakban is...
Párttitkár bírált.

Kultúrigényünk
sok börtöntöltelékkel
ízesítik meg!

világa harcát
vívó ejti csúf karcát
világunk arcán

érdemes lenne
a lát-hatóság miatt
már eltűn(őd)ni(?)

tornacipőben
sosem éred utol az
eleganciát

néha úgy érzem
csak túlsúly volt az ember
Noé bárkáján