Haiku versek a tavaszról

vadludak röptén
fordított a déli szél
nyíló kikelet

Öreg fa ágán
pacsirta dallal nyitja
tavasz kapuját...

Ólmos felhőkön
bárányokat terelget
a tavaszi szél.

jégbuckák közül
lila selyemszirmokkal
üzen a tavasz

szellő dédelget
az illatos rét felett
hajnali csendet

nap aranyában
kis cinege dalában
bujkál a tavasz

Ibolya ébred
dermedten mély álomból,
kéken üdvözöl.

édes ébredés
épp csak egy falat tavasz
volt az a perc ma

zöld ruhájában
tavalyi avar alatt
bujkál a tavasz.

ébredő reggel
virgonc szellőcske, fürdik
Tavasz illatban

telünk után majd
szirmot bont az egyszerű
és szép türelem

Most fehér lett a
Sziromvitorlásoktól
A kéklő csermely

gyöngyporos rügyön
selymes lombfrizurákban
Tavasz tündérek

Most átöleli
A tavasz a szíveket
És irgalmat oszt

Íme a föld, ma
Prűd meztelenségéből
Felsír, tavasz van

Aranyesőág
Pattanó napfényszínén
Leng a pillanat.

talán a lelkem
is virágba borul és
elfelejtelek.

Bársonyos napfény
Színpettyeket cirógat
Krókuszkelyheken.

Meggyszirmok alatt
Csonthéjas gondolatot
Dajkál a holdfény.

Tavaszi szellő
Mossa már a lombokat
Zöld hullám dalol

Virágillattal
Köszöntik most egymást a
Távoli völgyek

Madarak csőre
A millió virág, halld
Zengő szép dalát

Pinkbe öltözött
Fák lombján át, a béke
Tiszta szép kék ég

Lám, szakadt felhők
Mint tépett szép virágok
Nyílnak a fákon

illatos szélben
susogják a fák, érzik
a rügyfakadást

Fáradt szíveden
Az előző tavaszok
Újraélednek

Mind, hópehelyként
szállingózunk, holnapunk
tavaszba olvad.

zsong a fűzliget
szélben rezgő lomb között
tavaszillat leng

Gyöngyház fátylakkal
Kel a hajnal, ma ködlő
Levek zizegnek

Holdfényben tavasz
Bujkál, nem leli fehér
Virág ruháját

Múlás polcára
Új tavaszkötet kerül
Virágbetűkkel

Még egy nagy sóhaj
Harangszótól köd rian
Őszül a levél

illatos tavasz
csillámot szór a napfény
boglyos füzekre

Sziromlapokat
Könyvvé fűzve, engedd a
Tavaszt mesélni

felszáradt hóból
kihajtó virág bólint
az új világnak

Pattanó rügyet
tavaszi szél simogat
almafa ágon.