Haiku versek a tavaszról

Csend jár szépségben,
egy hulló virágszirom
táncol a fényben.

tavaszi zsongás
Szerelemért kiált egy
magányos utcán

Melegség önt el
Lágyan kibomló rügyek
Közt velem sétálsz

Szivárványszínű
illat úszik a széllel.
Rám lel, s átkarol.

Szíved virágát
megszagolja mosolyom
s szélnek ereszti.

Japánbirs lángol,
izzó vággyal zúdít fényt
a szürke kertre.

nárciszok közé
a jéghideg szél is csak
gyönyörködni jár

csendes hajnalon
kertkaput nyitogat a
tavaszízű szél

megérted mi a
szépség, mikor tavasszal
sétálsz a réten

Figyeld! Apró kis
szirvárványokat bájol
cseppekre a Nap,

Fejet hajt a tél
cseresznyefák rózsaszín
imaszőnyegén.

színes virággal
kacérkodó pillangó
szemem szerelme

a délutáni
szőke fényben csillogott
a nők mosolya

Új tavasz virrad,
hóvirág ölelkezik
téltemetővel.

cukor helyett a
mézédes illatodat
innám teámban

Bontja szirmait
lila-lelkű tavaszom
zümmögő kórus.

Tavaszi csengő
madárdal idézi fel
régmúlt szerelmed...

Ha beszél hozzád
a tavasz, ne szólj bele,
csak csendben hallgasd.

Amerre nézel,
már rügyben a szerelem,
hullámzik a fény.

patakparton már
készülődik fű, fa, lomb
madár és virág

virágszirmokon
pihen a szépség, a csend
és a szeretet

Pipacsszirmokból
képzelek bohóc-orrot
viráglelkemnek.

kandallók mélyén
lassan elhamvad a tűz
tavasz lesz újra

Az az út, amely
hazavezet, az az ég,
ami rád nevet.

csak a tavaszi
nap tud simogatni oly
lágyan s kedvesen

Leülök csöndben.
Küszöbön örömöm, hogy
jön, itt a tavasz.

mint gyenge tavasz
csak kacérkodom veled
arcon csókollak

Csüngő karokkal
vízfelszínt simogat a
tóparti fűzfa.

Felszálló pára,
már tavaszt idéz bennem
a föld illata.

Az egyszerűség,
egyetlen, kis százszorszép,
zsenge fű között.

hozzám ha eljössz,
tavasz illatával a
zsebedben gyere

A szél most más - más
Illatú szép szerelmes
Szavakkal szárnyal

Téli álmaim
nem felejtem, virágzik
a kék nefelejcs.

bezárt rügyeket
szirommá szelídítő
szerelmes játék

Céltalan élet,
eltévedt vak remények,
Mindig van kiút.

Hargitát látni,
Ősök lelkében járni,
időutazás.