Haiku versek a tavaszról

éj párája ül
akácvirág fürtjének
édes illatán

Éj leple alatt
zúgó tétova szavak
szívet szántanak.

a nap sugarát
ma még kordában tartják
a fodros felhők

Láttalak jól a
hídon, kismanó, tavasz
tündérét vártad...

Tavasz mosolya
szirmokat szór a tájra,
langyos fuvallat.

Tavaszi napfény
egyetlen szeretőm vagy
kerti magányban.

Anyánk asztalán
Föld cserépben itatja
Tavasz virágát

Ez a tavasz már
nem simogat bennünket,
tán megbántódott...

Empatikus az
idei tavasz, fénylik,
de erőt nem ad.

Esővert réten
érzed a Föld kitörő
friss lélegzetét.

lágy fénytörésben
zsenge fűzkoronákat
csillogtat a nap

üres templomban
magányos pap misézik
kint rigó fütyül

tavaszi napfény
szépítő óráira
bejelentkeztem

Szivárvány a nap.
Sóhaja felhő, eső
Tavasz íze van.

Az élet mozdul,
tavasz van, test és lélek
most együtt rezeg.

tavaszi szellő
vadrózsákat csókolgat -
mind belepirul

Pillanataink,
ahogy a virágszirmok,
némán hullanak.

Egyre korábban
Jössz. Évről évre, mint a
Cserebogarak.

Ha lemegy a nap,
lángvirág csillagai
ragyognak tovább.

Tavasz hull alá,
napfénybe hajló szirmon
hangya mocorog.

Ruhám szálai
közé mélyed jácintok
édes illata.

Tapogatózó
fényszilánk nyújtózik a
nedves betonon.

Bimbók nyújtóznak,
fehér szoknyák alá néz
a zümmögő méh.

tavasz van nyílnak
és halnak a virágok
nem történt semmi

Kis méh kortyolja
a porcelán szirmokból
virágteáját.

Déli napsütés:
tulipánteraszon két
méh teát szürcsöl.

Fehér könnyekkel
Ígér táncot a szélnek
Cseresznyénk fátyla

Míg fázik jövőnk,
almafákon didergő
rügyek remélnek.

egyszer talán a
tavaszi illatú szél
majd felém sodor

Új tavasz üzen:
kertben virágzó fáink
reményt ringatnak.

sziromeső hull
a menyegzőjét üli
április hava

Aranyló napfény
sugár - táncában libbent
hozzánk április.

Reggel teámhoz
már cinege hangja szól,
meg vagyok mentve.

hűs házfalakra
langysárga napfénycsíkot
húz a délután

tavaszillattal
köszönt rám a szerelem
melegen lágyan

Cseresznyevirág
felhőből szitál a fény,
angyalszárny suhog.