Haiku versek a tavaszról

pipitér virít
kis patak partoldalán
napfény rácsorog

szirmot bontott a
magnólia, a földön
holt sziromcsodák...

a naptól ragyog
fényes smaragdcsillogás
zöldellő falomb

Habos fehérben
álló meggyfára meleg
mosolyt küld az ég.

Szelíden szól a
gerlepár a tavaszhoz:
"Őrizz meg minket!"

barackvirágok
alatt sétálva elénk
hullhat a holnap

kizöldülő fa
régi fészket takargat
új lakók elől

Mellém ült a tél,
ősz hajamat simítva
tavaszról regél...

Tavasz fényében
tűzsugarak szikráin
életrügy pattan

hazaérkezés -
frissen nyírott fű szaga
a levegőben

Szelid szavaid
szálló sziromlevelek
tavaszi szélben.

Beburkolózik,
barkabundába bújik
az ifjú tavasz...

sellőként ült az
ősfa ágán a leány
- tavasz van ... tavasz

padra ültetett
tavasz meleg mosolya
szirmot szórt körém

tavaszi napfény
a rét zöld hajába tűz
kis virágokat

szemérmes szellő
cirógatja fürtjeid
észre sem veszed

A tavasz derűt,
színt és megújulást lop
a szívekbe is.

minden virágzás
az ébredő természet
szabadságharca

harmatos reggel
néhány árva tulipán
szomjasan tátog

orgona ágán
mint melegben kelt tészta
duzzad a tavasz

Zöld ceruzája
belesatírozott már
néhol a tájba.

játékos tavasz
kabátok gombjaival
csiki-csukizik

Lét körgyűrűjén
illékony szépségeket
hajnal irigyel.

teámba hullt egy
a tengernyi sziromból
- fehér szepuku

Száraz fű alatt
bársony érintés mozdul
ibolyaillat.

Mint egy tintafolt
zöld kertben kivirult az
ibolyavirág.

meg sem született
dalaimat éneklik
rigók s verebek

Öreg faágra
virágot rajzol a fény
emlékezetből.

rügyező ágak
bölcsőkként ringanak az
enyhe szellőben

fenyők csúcsán most
madarak zengnek kibújt
piciny rügyeknek

Öreg faágra
virágot rajzol a fény
emlékezetből.

őszi levelet
tavaszi szél fújt elém
élettelenül.

Kunkori szirmok
Üde ibolyakékjén
Nyílik a jövő.

Őzek szépítik
a tavaszi szántóföld
szürke magányát.

bíbor rügyek közt
bújkál a tavaszi szél
az ég türkizben

a tér közepén
tavaszi színpompában
szökőkút nevet