Haiku versek a tavaszról

Akkor még hittem:
értem nyílnak virágok,
a domboldalon.

Kankalin szoknya
gyöngyös krepplevél fodrán -
szemvidító báj

Illanó tavasz
már mosolyba zárt emlék:
röpke pillanat.

Szélfútta illat
az orromba ragyogott,
bodzafehéren.

Gyümölcsszirmok közt
A halk méhduruzsolás
Finom ígéret.

Kis pipacs pirul,
szellő csókolta, s ígért
hosszú életet...

művészi keze
apró virágszirmokkal
szórta be fejem

ma kéknefelejcs
szirmaira hullik a
csend, hajnalodik

A vén meggyfa zöld
lombja bólint a szélben,
sziromkönnye hull.

Pattanó rügyek
ricsaja veri fel a
gyümölcsös csendjét.

kiadós zápor
után tavasz illatát
harapni lehet

homokban nyomok
patában madár lábnyom -
dobbanás s dallam

napfényes tavasz
rám ragyogtatja összes
örömét báját

Szél hárfa játszik
lágy zenét a tavaszon-
libbenő dallam.

Napfény sugara
millió darabra tört,
cseppként hull alá.

Tavaszi szél jött,
s dolgavégezetlenül
új téllé fagyott.

Mohazöld tavasz,
virágbimbós ölében
ébredést ringat.

Új bimbó nyílik
Szerelemnek hívom őt
Remény vár most ránk

Levél-bontott kert
tulipiros virágon
kikeleti báj

Az első szirom
fehér lombkoronáról
halkan pilinkél

kecses szenderlány
mézízű nedűt szürcsöl
tavasz kelyhéből

szél lehelete
lemeztelenítette
cseresznyefánkat

kacagó szélben
fűzfa loknijait vén
tavasz mozgatja

virág illat száll...
ó, nem érhetlek utol
szerelmes tavasz

Télből nyárba lép,
oda-vissza újabban-
tréfás április.

Darabkáira
hulló tiszta hófehér
tavaszi égbolt.

Elvetetted a
sulykot Tavasz: mindenki
kikelt magából.

ne hajtsd le fejed,
szemedben tavasz nyílna
két sóhaj között

Madárdalt visz a
szél, Tavasz üzenetét,
Napfény mosolyát.

Háborút sodor
a tavaszi langyos szél,
Istenem, segíts!

Felhőkönny oltja
szomjazó föld kínjait:
Felsírt illatok.

rózsaszín fákon
langy szellő citerázik
szerelmes tavasz

tékozló hiú -
arcpirosítónak most
tulipánt használ

nézd hogy virágzik -
száll cseresznyefákról az
életigenlés

sziromkoronát
hord a tavasz királya
gyümölcsre váltja

A tél is nyilván
elhúz a francba, minek
szajkózni ezt feszt?!