Haiku versek a tavaszról

Hargitát látni,
Ősök lelkében járni,
időutazás.

csicsergő madár
ezüstös fenyő ágán
tavaszról regél.

szellő ujjai
cirógatják koronád
- hűs virág eső -

mozdul a hársfa
napfényben fürdő kérgén
ezer bodobács

tűnik a tavasz -
csendben ontja illatát
az akácvirág

Pitypangot pingál,
tavasz piktor a rétre.
Tündéri tárlat.

szívembe tavasz
míg bőrömre nyári nap
festi mosolyát

vérrózsát fakaszt
a csókja kivirágzol
s ifjú vagy újra

Gyönyörű tavaszt
álmodtam, de reggelre
ősz lett belőle.

Virágkehelyben
méhecskék koccintanak
mámornektárral...

Nyár simogatja
tavasz kabátját, haját
virággal szórja...

Zsenge zsongással
Orgonabibék mélyén
Nyílik ki a csend.

ragyogó tavasz -
kergetőző gyerekek
a régi parkban

földre hófehér
szirmot hintenek a fák
nászuk véget ért

Sűrűn elnyúló
Omló betontenger közt
Apró virágszál

álmodó tavasz
hűségesen visszatért
ezer emlékkel

tömött fürtökben
életfa szirmain - zúg
zümmögő kórus

tavaszi mezőn
gyermekláncfűből fonom
színes szóláncom

pipitér virít
kis patak partoldalán
napfény rácsorog

szirmot bontott a
magnólia, a földön
holt sziromcsodák...

a naptól ragyog
fényes smaragdcsillogás
zöldellő falomb

Habos fehérben
álló meggyfára meleg
mosolyt küld az ég.

Szelíden szól a
gerlepár a tavaszhoz:
"Őrizz meg minket!"

kizöldülő fa
régi fészket takargat
új lakók elől

Mellém ült a tél,
ősz hajamat simítva
tavaszról regél...

Tavasz fényében
tűzsugarak szikráin
életrügy pattan

hazaérkezés -
frissen nyírott fű szaga
a levegőben

Szelid szavaid
szálló sziromlevelek
tavaszi szélben.

Beburkolózik,
barkabundába bújik
az ifjú tavasz...

sellőként ült az
ősfa ágán a leány
- tavasz van ... tavasz

padra ültetett
tavasz meleg mosolya
szirmot szórt körém

tavaszi napfény
a rét zöld hajába tűz
kis virágokat

szemérmes szellő
cirógatja fürtjeid
észre sem veszed

A tavasz derűt,
színt és megújulást lop
a szívekbe is.

minden virágzás
az ébredő természet
szabadságharca

harmatos reggel
néhány árva tulipán
szomjasan tátog