Haiku versek a tavaszról

felszáradt hóból
kihajtó virág bólint
az új világnak

Pattanó rügyet
tavaszi szél simogat
almafa ágon.

A kopár ősz egy
új tavasz ígéretét
hordozza belül...

Cinege cikkan
Fák között, mint a virág
Illan éneke

Az alvó téli
Föld, dunnáját ledobja
S fut a fény felé

Ligeten nyírfák
Tangót járnak, zenél ott
Erdőzenekar

Tavaszi ágak
Teremnek valóban szép
Igazgyöngyöket

harmatos szirmok
selymén taposva némán
megfogant a nyár

A tavasz, tőled
Is magot kér, jó, szorgos
Víg vető ember

rőt lombok között
már megcsillan a tavasz
szemed zöldjében

tavaszi vágyak
az avarköntös alatt
már ölelkeznek

Ím, gyöngyvirág kél
Fehér kehellyel, tavasz
Szomját oltani

Ma tavaszapó
Puttonyából kiönti
A festékeket

Holdra akasztom
Az éjt, így hallgatom a
Virágos tavaszt

Minden faág, ma
Oly kecses, fehér ruhás
Tavasz - leánytánc

magányos kémény
tetején üres fészek
új tavaszra vár

Nyílik a barka
Füzére megkezdi a
Tavaszi imát

zöld lombok alatt
friss szirmokon lépkedek
nem is volt tavasz

Színes festékkel
rajzol tavaszt a rétre
a langyos szellő.

Senyvedő zsályám
tavaszi friss záportól
új erőre kap.

bimbókban fakad
a kikelet reménye
szirmoknak csendje

Tavaszi zápor,
nyári jégeső, békák,
s őszi szél süvít...

Rezdül a szellő
Bújócskázik a tavasz
Táncol az árnyék

virágszirmokat
leheletfinoman bont
a tavaszi nap

zöldül a zsenge
bokorág, akácvirág
bontja illatát

mélyzöld lombtenger
kristálytiszta csendben ül
mozdulatlanság

Tárt ablak mögött
tavasz illata. Kívül
büdöske nyílik.

A fény vonója
Álmot játszik a tavasz
Dús szín húrjain

egy pillanat volt
fáradtan omlott össze
a gyenge tavasz

Diófa ágán
Napsugarakból készít
Fészket a tavasz.

Rőzseszagú kert
holdlepte nászában gyűjt
tavaszillatot.

a legcsinosabb
lány derekán a tavasz
időzik hosszan

Sziromszoknyában
dalol a tavaszi kert.
Csigaház nyílik.

mocorog a szél
aranyfésűvel bontja
zöld hajú tavaszt

Hajtsd a fejed a
lombok alá, válladra
fészkel a tavasz.

tavasz hárfáján
bohókás szellő játszik
új szimfóniát