Haiku versek a tavaszról

Felszálló pára,
már tavaszt idéz bennem
a föld illata.

Az egyszerűség,
egyetlen, kis százszorszép,
zsenge fű között.

hozzám ha eljössz,
tavasz illatával a
zsebedben gyere

A szél most más - más
Illatú szép szerelmes
Szavakkal szárnyal

Téli álmaim
nem felejtem, virágzik
a kék nefelejcs.

bezárt rügyeket
szirommá szelídítő
szerelmes játék

Céltalan élet,
eltévedt vak remények,
Mindig van kiút.

Hargitát látni,
Ősök lelkében járni,
időutazás.

csicsergő madár
ezüstös fenyő ágán
tavaszról regél.

szellő ujjai
cirógatják koronád
- hűs virág eső -

mozdul a hársfa
napfényben fürdő kérgén
ezer bodobács

tűnik a tavasz -
csendben ontja illatát
az akácvirág

Pitypangot pingál,
tavasz piktor a rétre.
Tündéri tárlat.

szívembe tavasz
míg bőrömre nyári nap
festi mosolyát

vérrózsát fakaszt
a csókja kivirágzol
s ifjú vagy újra

Gyönyörű tavaszt
álmodtam, de reggelre
ősz lett belőle.

Nyár simogatja
tavasz kabátját, haját
virággal szórja...

Zsenge zsongással
Orgonabibék mélyén
Nyílik ki a csend.

ragyogó tavasz -
kergetőző gyerekek
a régi parkban

földre hófehér
szirmot hintenek a fák
nászuk véget ért

Sűrűn elnyúló
Omló betontenger közt
Apró virágszál

álmodó tavasz
hűségesen visszatért
ezer emlékkel

tömött fürtökben
életfa szirmain - zúg
zümmögő kórus

pipitér virít
kis patak partoldalán
napfény rácsorog

szirmot bontott a
magnólia, a földön
holt sziromcsodák...

a naptól ragyog
fényes smaragdcsillogás
zöldellő falomb

Szelíden szól a
gerlepár a tavaszhoz:
"Őrizz meg minket!"

kizöldülő fa
régi fészket takargat
új lakók elől

Mellém ült a tél,
ősz hajamat simítva
tavaszról regél...

Tavasz fényében
tűzsugarak szikráin
életrügy pattan

hazaérkezés -
frissen nyírott fű szaga
a levegőben

Szelid szavaid
szálló sziromlevelek
tavaszi szélben.

Beburkolózik,
barkabundába bújik
az ifjú tavasz...

sellőként ült az
ősfa ágán a leány
- tavasz van ... tavasz

padra ültetett
tavasz meleg mosolya
szirmot szórt körém

tavaszi napfény
a rét zöld hajába tűz
kis virágokat