Haiku versek a tavaszról

tavasz kötelén
szellőben leng, illatos
kibomló rügyed

Leszek tavaszod
madárdallal hozok majd
szép szerenádot

Virágillatot
szöktet a tavaszi szél,
tele van a kert.

tavaszi fénycsepp
királykék írisz szirmán
kert szemét nyitja

Szeplőtlen virág
szirmai után kutat
a tavaszi szél.

Tavaszi szellő,
lágyan megsimogattad
kemény lelkemet.

Pacsirta dalol,
szárnyát simogatja Nap,
dala messze száll...

kitavaszodnék
ha nem halogatnád a
nagytakarítást

mellém ült a csend
napsütéses a reggel -
most őt csodálom

szembogaradban
látom, meztelen tavasz
rügyező testét

Apró zöld rügyek
bújnak elő a tavasz
hívó szavára.

bogárzsongató
krókusz-szirmok ölén dong
zümmög a tavasz

ül napfürdőben
karszékében a tavasz
rügyeket fakaszt

Jön a tavasz már,
új ruhát húz a tájra,
átöltözteti.

Lágy tavaszi dalt
dúdol a márciusi,
bolond, csacska szél...

És ömlött a fény!
Fákat, bokrokat, engem
bearanyozott...

romokban a tél
bogarak bátorkodnak
a fagypont fölé

A Tél cseppköve
Nap mosolyától olvad
a szíveinkre.

lassan nyíló zöld
szemekkel, mocorog már:
ébred a tavasz

bizsergő öle
mélyén moccanó rügyek
áldott állapot

Réten szökellve
szaladtam, nem tapostam
virág illatát.

fehérben flangál
csípős nyelvű tőzike,
kertem végében

A napfény remény
illatú tisztasága
szép tavaszt ígér.

Huncut napsugár
krókuszok feje búbját
csiklandozza már.

Gyökere földben.
Test mit hideg hó ölel
reményt sugároz.

Szirmait bontja,
bókol, úszik lágy fénnyel
kikelet csókja.

Nap olajozza
a nyikorgó kertkaput,
ez már a tavasz.

pirkad a tavasz
jégvirágok szirmain
gyöngyözik a fény

mocorog már a
pompás lombkoronával
álmodó berek

lélekbarázdán
pilletollú képzelet
tavaszt billeget

rózsaszín szellő
kertek alján fütyörész
dervis táncot lejt

völgyek fölött köd
függönyén túl valami
változás lebeg

Japánbirsem és
szilvafáim zümmögő
méheket várnak...

Apró életek
csonthéjú magházakban
Tavaszt álmodnak

farsangi gólya
vár medveébredésre
korai öröm

Bennem tavasz él,
lilaakác fürtjének,
bódít illata.