Haiku versek a tavaszról

Jégből faragott
Virágok sírnak a Nap
Meleg fényében.

cseresznyevirág
nyílik mögöttük - lehunyt
mandulaszemek

Barka ágakra
bíztam reményeimet,
tán kirügyezik.

tél szemében a
tavasz kacér leányzó
szerelmes kamasz

Dülöngélő méh
illatlabirintusban
tavaszt énekel.

számolgatjuk a
napokat hogy mennyi van
jövő tavaszig

éj párája ül
akácvirág fürtjének
édes illatán

Éj leple alatt
zúgó tétova szavak
szívet szántanak.

a nap sugarát
ma még kordában tartják
a fodros felhők

Láttalak jól a
hídon, kismanó, tavasz
tündérét vártad...

Tavasz mosolya
szirmokat szór a tájra,
langyos fuvallat.

Tavaszi napfény
egyetlen szeretőm vagy
kerti magányban.

Anyánk asztalán
Föld cserépben itatja
Tavasz virágát

Ez a tavasz már
nem simogat bennünket,
tán megbántódott...

Empatikus az
idei tavasz, fénylik,
de erőt nem ad.

Esővert réten
érzed a Föld kitörő
friss lélegzetét.

lágy fénytörésben
zsenge fűzkoronákat
csillogtat a nap

üres templomban
magányos pap misézik
kint rigó fütyül

tavaszi napfény
szépítő óráira
bejelentkeztem

Szivárvány a nap.
Sóhaja felhő, eső
Tavasz íze van.

Az élet mozdul,
tavasz van, test és lélek
most együtt rezeg.

tavaszi szellő
vadrózsákat csókolgat -
mind belepirul

Pillanataink,
ahogy a virágszirmok,
némán hullanak.

Egyre korábban
Jössz. Évről évre, mint a
Cserebogarak.

Ha lemegy a nap,
lángvirág csillagai
ragyognak tovább.

Tavasz hull alá,
napfénybe hajló szirmon
hangya mocorog.

Ruhám szálai
közé mélyed jácintok
édes illata.

Tapogatózó
fényszilánk nyújtózik a
nedves betonon.

Bimbók nyújtóznak,
fehér szoknyák alá néz
a zümmögő méh.

tavasz van nyílnak
és halnak a virágok
nem történt semmi

Kis méh kortyolja
a porcelán szirmokból
virágteáját.

Déli napsütés:
tulipánteraszon két
méh teát szürcsöl.

Fehér könnyekkel
Ígér táncot a szélnek
Cseresznyénk fátyla

Míg fázik jövőnk,
almafákon didergő
rügyek remélnek.

egyszer talán a
tavaszi illatú szél
majd felém sodor

Új tavasz üzen:
kertben virágzó fáink
reményt ringatnak.